Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)
rium viszonyítási alap volt. Ahhoz mérték a megváltások gyanánt fizetendő meghatározott pénzjáradékot. Tulajdonképpen az egyetlen kedvezmény a megváltás lehetősége volt, mivel így elkerülhető volt a természetbeni munkaszolgálat, ami sokkal terhesebb lett volna, mint bármilyen magas árenda- összeg. Az 1770-es évek kontraktusaiból látszik, hogy a jobbágyok feje fölött ott lebegett az urbárium árnyéka. Ha nem tetszett nekik valami, a földesúr sakkban tarthatta őket azzal, hogy visszavonja kontraktusukat, és az urbárium szerint fognak szolgálni, ami nyilvánvalóan nehezebb sorsot jelentett volna. Alig múltak el az úrbérrendezés izgalmas napjai, 1770. május 10-én Batthyány József kalocsai érsek a hajósi érseki rezidenciában egy napon két kontraktust adott a kecelieknek. Az egyikben a dézsmák és a kocsmáltatási jog, a másikban a robot megváltásának módját szabályozta. Néhány nappal korábban hasonló kontraktusokat adott az érsek Kalocsa város népének is. Az 1770. évi keceli kontraktusok szerint gyakorlatilag minden lényeges munka- és terményszolgáltatást, valamint a regálékat pénzben váltotta meg Kecel népe. Új elem a korábbiakhoz képest, hogy a megváltható szolgáltatások között ott találhatjuk a kilencedet és a tizedet is azzal a kikötéssel, hogy régi szokás szerint a helyi plébánosnak járó sedecimát, vagyis tizenhatod részt ezután is természetben adják ki. A tized és a kilenced a méhekre is vonatkozott. Árendafizetés ellenében a falu gyakorolhatta a kocsmáltatást egész esztendőben a falusi és a dömötöri kocsmában egyaránt. Árendál- hatták a borkilencedet is. A dézsmaváltság és a kocsmáltatási jog megváltása évente 1 940 Ft-ot tett ki. A másik kontraktusban a robotot váltották meg. Itt figyelhetünk fel legjobban a megváltási díj emelkedésére. Emlékezzünk csak az 1750-es, sőt az 1760-as évekre, amikor évi 150 forintért váltotta meg Kecel népe a robotot! Most a megváltás jelentős földesúri „keggyel" is 1 300 forintba került. Az összeg úgy jött ki, hogy az urbárium által előírt keceli robotszámot vették alapul. A gyalognapokat 10 krajcárjával, a marhás robotot napi 20 krajcárral szorozták. Az összeg 1 448 forintot tett ki, de ebből az érsek 148 forintot elengedett. A keceliek lehetőséget kaptak, hogy ölfavágási kötelezettségüket is megválthatták évi 60 forintért. Ezekkel együtt számolták a 200 forintnyi évi füstpénzt, amelyet a házak után kellett fizetni. Összesen tehát a másik kontraktus értelmében 1 560 forint terhelte a kecelieket. A kontraktusban a földesúr figyelmeztette alattvalóit, hogy az érseki tiszt híre nélkül senki se merjen házat építeni, mert minden új ház 1-1 forinttal kell gyarapítsa a megszabott füstpénzösszeget. Mindkét szerződésben szó van arról, hogy a nem érintett kérdésekben az urbárium az irányadó. Tehát, amit az urbárium tilalmaz a jobbágy számára, az Kecelen is tilos, amit pedig megenged, az Kecelen is szabad. 52
