Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)
veszély, mivel sakkban tartó fenyegetésként belekerült a kontraktusba: ha a tizeddel kapcsolatban ellenkezni mernek, bevezeti az érsekség a földesúri kilenced szedését is. Az 1745. évi kontraktus változatlanul hagyta a cenzust, mint a falu legnagyobb kiváltságát. Meglepő, hogy változatlan maradt az összege és a kivetési módja is. A kulináriáknak nevezett konyhára való ajándékok mennyisége nem változott. Bekerült azonban a kontraktusba egy új természetbeni teher: a Kecelre látogató érsek vagy érseki főemberek és alkalmazottak (valamint lovaik) vendégül látásának kötelezettsége. Kompromisszumot sejtet azonban az a megkötés, amely szerint az uraság évente maximum négyszer számíthat ilyen vendéglátásra, és egy-egy alkalommal három napnál tovább nem maradhat Kecelen. Az 1745. évi kontraktusban új elem a korábbi állapotokhoz képest az a kitétel, hogy a keceliek új jövevényeket az érseki tisztek híre nélkül nem fogadhatnak be. Úgy látszik, hogy miután kellőképpen megnépesedett Kecel, a további bevándorlást és letelepítést igyekeztek mederben tartani, távol tartva a bűnözőket, tolvajokat és a bizonytalan múltú vándorokat. Az első szerződésben még nem volt szó a vadászatról. A másodikban már tiltották a keceli jobbágyok vadászatát, még az agarakkal való nyulá- szatot is. Ugyanakkor, ha az uradalmi vadász, más szóval jáger, Kecel határában akart vadászni, a falu népe köteles volt oda- és visszaszállítani, ott-tartózkodása alatt pedig vadhajtó emberekkel segíteni. A következő évek szerződéseiből, úrbéri kimutatásaiból, keceli panaszlevelekből terjedelmi okokból csak a lényeges változásokat emeljük ki, és az 1770-es évek kontraktusaival foglalkozunk újra részletesebben. Csáki Miklós érsek uralma idején (1745-1751) fontos változást jelentett a kilenced természetbeni szedésének bevezetése az egész domíniumban. Az uradalom más helységei is fölöttébb sérelmezték ezt a lépést. így tettek a keceliek is, de nem sok eredménnyel. Csáki Miklós érsek Esztergomba távozása után készült keceli úrbéri extractusokban már nem „eke után" határozták meg a fizetendő cenzust, hanem egy összegben. 1751-ben 422 Rénes forintot kellett fizetni a falunak. Ebből 400-at cenzusként, 12-őt a mészárszék és a szárazmalom megváltásáért, 10-et pedig a görög bolt birtoklásáért. Kellett gyűjteniük 100 boglya szénát, és kötelesek voltak 50 öl fát vágni. A robotmegváltásról nincs szó. A következő évben, 1752-ben a cenzus az időközben beköltözött lakiakra tekintettel 5 Ft-tal több volt, tehát 405 Ft. Ugyanakkor 150 Ft-ot fizettek robotváltság gyanánt. Összesen 577 Ft évi pénzjáradékkal tartoztak. Új jelenségként tűnt fel a keceliek zsoldosállítási kötelezettsége. Mindkét extrak- tusban szerepel, hogy a tizedet és a kilencedet természetben adják. 1761. január 28-án Batthyány József érsek adott kontraktust Kecel népének. E szerződés pontjai elsősorban a kocsmáltatás kérdését tárgyalták. 50
