Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)
Jobbágysorban (úrbéri, állami és egyházi kötelezettségek)
sorsukat, mindennapi életüket. 1832-35-ben Kecel öt más társával együtt kikerült ebből a nagy közösségből, és a feudalizmus hátralevő tízegynéhány évére egy kisebb uradalom tagja lett. A jobbágyfelszabadítás a káptalani uradalomban érte Kecelt. Következésképp, a keceliek a káptalannal vívták meg harcukat az úrbéri per, az úrbéri egyezség és az elkülönözések során. Másrészt, a kapitalizmus időszakára a káptalan lett a falu határának legnagyobb birtokosa. Kecel népének életét és úrbéri viszonyait a XVIII. században szerződések, korabeli szóval: kontraktusok szabályozták. E szerződéseket elvben a falu és a földesúr közös megegyezéssel kötötte, a gyakorlatban azonban legtöbbször a földesúr „adta" a kontraktust a falu számára. A helység bírái legfeljebb aláírták egyetértésük jeleként. Sokszor azonban ez is elmaradt, csak egyszerűen kihirdették a népnek a szerződés pontjait. A történészek körében elterjedt nézet, hogy a szerződéses jobbágyok általában jobb körülmények között éltek, mint azok a társaik, akiknek úrbéri helyzetét nem szabályozta kontraktus.27 Ez érthető, hiszen a szerződés mindig valamilyen kedvezményt tartalmazott, és mivel írásban rögzítették, lehetett rá hivatkozni. A kedvezmény leginkább a munka- és terményjáradék, vagy legalábbis egy-két járadék pénzbeli megváltását jelentette. Kontraktust általában azért kapott valamely helység, mert új telepítésű vagy gyér népességű volt, és erősödését így kívánta elérni a földesúr. A szerződéses állapotot serkentette a földesúr majorsági gazdálkodásának fejetlensége vagy hiánya is, mert ebben az esetben a felesleges robot pénzbeli megváltása látszott gazdaságosnak és célszerűnek. A XVIII. század közepén az akkori Pest megye 185 helysége közül 92, tehát a helységek fele kontraktualista volt, vagyis szerződés szerint élt. Hét helység úrbéri jogviszonyait urbárium szabályozta. A többi falu „bevett szokás szerint" szolgált. A 92 kontraktualista helység közül - legalábbis a XVIII. század első felében - 16 olyan akadt, amelyik a cencusnak nevezett pénzjáradékon kívül semmivel sem tartozott, csak néha konyhára valókkal és kilenceddel. E legjobb helyzetű csoportba általában mezővárosok tartoztak, mint pl. Kalocsa, Kecskemét, Ráckeve, Solt, Vácz, Vecse. A történeti irodalom e csoportba sorolja Kecelt is.28 A kalocsai érseki uradalom falvai általában mind kontraktus szerint éltek a XVIII. század közepén. Természetesen úrbéri viszonyaik nem voltak egyformák. Kalocsa város vagy a telepített helyek általában jelentősebb kiváltságokat élveztek, mint a régi falvak. Másrészt, a szerződések feltételei évtizedek alatt többször változtak. Több falu a „szokás szerint való" szolgáltatásoktól a XVIII. század közepére jutott el a szerződéses állapotig. 27 LUKÁCS Zsófia 1937.16-17. - VARGA János 1967. 28 LUKÁCS Zsófia 1937.37., 40., 43. 44
