Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

A népesség száma és társadalmi összetétele

utcát említ. Lakónévsora a XVIII. század közepén a legteljesebbnek tekinthető. Lévén egyházi összeírás, korra és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül benne van a 28 éves falu minden házaspárjának férfitagja. Ilyen teljesség az urbáriális és a vármegyei összeírásokban elképzelhetetlen. A lélek- összeírásban 254 név szerepel. A számba vett házaspárok száma 268. (A különbség abból adódik, hogy bizonyos nevek mögött két házaspár húzódik meg, másutt viszont a név egy házaspárt sem rejt, mivel özvegy vezette családtöredékről van szó.) Az összeírás szerint 1762-ben Kecel népessége 1176 fő volt. 885 fő már olyan korban járt, hogy gyónt, 288 pedig gyermeknek számított.

Batthyány József érsek nagy gondot fordított arra, hogy egyházmegyéjében fellendítse a hitéletet. Ennek érdekében szükségesnek tartotta papjai alapos kiképzését és továbbképzését, valamint a híveinek rendszeres vallásos oktatását. Rendelkezései értelmében az 1760-as évek elején a falvak és mezővárosok katolikus népét kor és nem szerint csoportokba osztották. A csoportok tagjai rendszeresen összejöttek. Együtt tanulták a legalapvetőbb vallási tételeket, a legfontosabb imádságokat és énekeket. Minden csoportnak volt „vezére" és „tanítója". A „tanítók" az értelmesebb parasztemberek, parasztasszonyok, illetve a jó képességű fiatalok közül kerültek ki. A csoportok védőszentet, patrónust választottak maguknak. Valószínűleg e patrónu- sok lobogója alatt vonultak föl a körmenetekben.

1762-ben, amikor Házy Pál keceli plébános elkészítette a fentebb említett keceli lélekösszeírást, összeállította a keceli hitoktatási csoportok névjegyzékét is. A két fontos dokumentum egymás mellé másolva, együtt került a Kalocsai Érseki Levéltár Visitatio Canonicainak polcára.

Kecelen 1762-ben 26 hitoktatási csoport működött. Nyolc csoportban tanultak a házas férfiak, kilenc csoportban a férjes asszonyok. Egy-egy csoportba szervezték a legényeket és a hajadonokat. A fiúgyermekek négy, a leánygyermekek három csoportot alkottak. Sajnos nem tudjuk, hogy milyen korhatárokhoz kötötték a hitoktatásban való részvételt. Föltehetőleg ott voltak a csoportokban az öregek is. A gyermekeket valószínűleg 6 éves kortól oktatták. A gyermekkor és az ifjúkor határa valószínűleg 12 év táján volt. A jegyzéket tanulmányozva azonnal föltűnik a legények és a nagylányok alacsony száma. A hitoktatásban részesülők óriási többsége házasságban élt, illetve már kötött házasságot. A 601 házasodott felnőttel szemben 64 legény és 55 nagylány neve szerepel a csoportokban. Ez a jelenség a fölöttébb korai házasságkötéssel magyarázható. Ebben az időben a lányok 16 éves koruk táján férjhez mentek. A fiatal férfiak is ritkán lépték túl legényként a 18-20. születésnapjukat. A legénykor és a leánykor időszaka igen rövidre zsugorodott. Jó ha kitett négy-öt évet. így érthető a legények és a nagylányok alacsony száma Kecel korabeli társadalmában.

39