Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Az életmód néhány meghatározó elemének történeti–néprajzi képe

szedett pénzért vette". Ezzel egy nagyon fontos lakodalmi szokásról tudósított bennünket.

Mivel a lakodalom mindig sokba került, költségeiről, a „kiházasításra" költött összegről több perben is szó esett. A fent említett Onódi Mihály pl. bizonygatta, hogy amikor nevelt fia, István 1836-ban megnősült, a lakodalomra az alábbiakat vásárolta: „Három akó fehér bort... Flaisz Páltul per 7 forin- tyával váltó czedulaba, az teszen 21 forintokat, 9 akó veres bort, per 7 forintyával 63 forintokat. Nemes Zsember Györgyiül vettem egy göböl ökröt 80 forintoké váltóban".

Lakodalmas kalácsot már a XVIII. században is sütöttek. 1773-ban, amikor Kalocsán vallatták Virág András pataji eredetű keceli fattyú legényt, feltették neki a szokásos utolsó kérdést: „voltál-e már fogva és büntetve?" Válasza: „Keczelen lakodalomban egy kalácsot loptam, azért megfogtak és másnap meg vertek".

Temetés

Halál esetén jelentős kiadások vártak az élő hozzátartozókra. Ezért a temetési költségek gyakran képezték perek tárgyát.

Ambrus Pálné, született Rasztek Erzsébet keceli asszony

temetésén

1838-ban az alábbi költségeket tette a veje, Maszlik István:

Plébánosnak

11 Ft

30 krajcár

Kántornak

2 Ft

Boltbeli költségek (3 rőf szemfedélnek való,

„fehér materia kendő és kötény", „11 szál gyertya"- mindez Haczler Dániel keczeli boltosnál)

22 Ft

9 krajcár

Flaisz Mátyásnak négy szál deszkáért

4 Ft

24 krajcár

Felső molnárnak koporsó csinálásért

1 Ft

12 krajcár

Ifj. Tóth Jánosnak Jankováczra és

Madarasra való menetelért

2 Ft

Virrasztókra tett költség

1 Ft

30 krajcár

Összesen:

44 Ft

15 krajcár

A fenti költségkimutatás néhány néprajzi tanulsága:

1. Az asszonyokat feltehetőleg fehér ruhában temették el, ami XX. századi néprajzi analógiák alapján is valószínű. Mivel Ambrusnénak nem volt fehér kendője és köténye, venni kellett, hogy illően temethessék el.

2. A deszkakoporsót helybeli faragó molnárok készítették.

3. Az imádkozó és éneklő virrasztókat pénzért fogadták meg.

Más perekből tudjuk, hogy szegényebb családokban ágyterítőbői is készítettek szemfödelet. A temetési kiadások sorában többször olvashatjuk,

159