Bárth János: Tájak mezsgyéjén (Kecskemét, 2005)

Újranépesedés. A Kecelre költözők származási helyei

keceli tanács is csak a második, 1745. évi kontraktust őrizte, amelyben visszautalnak az elsőre. Az első kontraktust, e sorok írója olyan helyen találta meg a rendezetlen Kalocsai Érseki Levéltárban, ahol számítani sem lehetett rá.

A félreértés valószínűleg onnan eredt, hogy az első kontraktusban (következésképp, a visszautaló másodikban is) szerepelt a Miske helynév. Érdemes idéznünk a kontraktus bevezető szövegét.9 „Mi ... zajezdai Patasics Gábor ... adjuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik ez levelünk által. Mint hogy Miskey Helyésgünk Lakossá Dudás András más egy társával Érsekségünkhöz tartozandó Keczeli Pusztánkat fogadása szerint jó emberekkel és becsületes Gazdákkal meg szállítani igyekezik ... adgyuk és engedgyük" számukra a pontokba szedett kedvezményeket. Az 1745. évi kontraktus e témára vonatkozó visszautaló megfogalmazása: „Miskei Helységünk lakossának, Dudás Andrásnak és maga mellé vett szomszéd társának a végre, hogy Keceli ... most már Falunkat, akkor pedig még csak Pusztánkat jó emberekkel és becsületes gazdákkal meg szállítsák ... 1734. ápr. 22-én kontraktust adtunk..." „és ezen levélnek értelme szerént nevezett pusztánkra szállott jobbágyainkat mind a mai napiglan megtartottuk. "

Arról van tehát szó, hogy Patasics Gábor érsek két miskei jobbágyát, akik közül csak az egyiket ismerjük név szerint, megbízta Kecel puszta benépesítésével. Munkájukról, tevékenységükről semmi adat nem maradt ránk. Föltehetőleg rábeszéltek néhány embert a továbbköltözésre Miskén, majd meghordozták a kontraktus levelet az ország különböző területein. Föltehetőleg elsősorban azokon a helyeken, ahol ismerőseik éltek, vagyis ahonnan maguk is származtak. Az 1725. évi urbárium szerint a Miskén lakó Dudás István jobbágy, aki valószínűleg rokona volt a kilenc évvel későbbi Dudás Andrásnak, a Pest megyei Ecserről származott. Ebből az összeírásból láthatjuk, hogy számos miskei jött még Ecserről, valamint a szintén Pest megyei Kókáról, Sáriból, Nagykátáról, Tárnokról, Isaszegről, Valkóról, Sápról, Vácról, Üllőről, Maglódról, Sződről. Hozzájuk csapódtak a távolabbról érkezett Hont, Bars, Pozsony, Komárom, Esztergom, Túróc és Baranya megyeiek. E tájakon nézhetett szét a két vállalkozó, hogy lakosokat szerezzen Kecel pusztára. Bizonyára igyekeztek népszerűsíteni a helyet távoli rokonaik, ismerőseik körében, akik közül a buzdításra sokan útra keltek, hogy jobb életkörülmények közé jussanak, és hogy a messzire szakadt egykori rokonok és falubeliek közelébe kerüljenek.

Érdemes röviden kitérnünk arra a kérdésre, hogy a Kalocsa környéki táj újranépesítésében jelentős szerepe volt annak a területnek, amelyet alkalmasabb kifejezés híján Felső-, vagy Középső-Pest megyének nevezhetnénk. Arról a sokfalvas tájról van szó, amelyet a Pest-Vác-Hatvan-Jászberény9 KÉL. II. Contr. Kecel. 1734., 1745.

15