Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A MEGÉLHETÉS (Gazdálkodás, munka, életmód)

Kitekintés, távlatok Az Úz-völgyi csángó tanyai gazdaságok, fennállásuk óta szénater­mesztő, szarvasmarhatartó tejgazdaságok. Ez a sajátosságuk rokonságba hozza őket azokkal az ausztriai, svájci, délnémet, vagyis alpesi tanyákkal, amelyeknek gazdasági rendszerét összefoglalóan Alpwirtschaft néven szokás emlegetni az etnográfiai irodalomban. 269 Az Alpok és a Keleti-Kárpátok tanyáinak egyaránt a szénatermesztés és a tejgazdaság a létalapja. Mondhat­nánk: az Úz-völgyi csángó tanyák távoli, keleti kisöccsei az Alpwirtschaft néven emlegetett gazdasági rendszer német tanyáinak. Ha alaposan szétnézünk osztrák és délnémet szabadtéri néprajzi múzeumokban, megállapíthatjuk, hogy a XIX-XX. század fordulóján nem volt óriási szakadék az Alpwirtschaft területébe eső tanyák népének és a gyimesi patakok csángóinak tárgyi világa, anyagi kultúrája között. Ha a XXI. század elején vetjük össze a két hegyvidék tanyáit, óriási infrastruk­turális, termelékenységi, gazdaságszervezési, életszínvonalbeli különbséget tapasztalunk. Szemlénk során azonnal feltűnik, hogy minden alpesi tanyához aszfaltozott út vezet. Az osztrák, a svájci, a délnémet tanyákat sok évtizeddel ezelőtt, a városokkal, falvakkal egyidőben villamosították és telefonnal látták el. A tanyákon működtetett családi gazdaságok fel vannak szerelve minden elképzelhető géppel, szállító- és közlekedési eszközzel. Megoldott a termények fölvásárlása. Az Alpok tanyáinak népe látványos, nagy házakban, fejlett lakáskultúra közepette, nagy jólétben él. Ezzel szemben az Úz-völgyi csángók tanyái gépjármüvei többnyire megközelíthetetlenek. Villanyt csak a XXI. század elején kaptak. Telefonjuk nincs. A Csíki-havasokban még a mobiltelefonok sem működnek. A termelés gépesítése jószerével el sem kezdődött. A tanyai gazdaságokban előállított mezőgazdasági termékek érté­kesítése megoldatlan. A tanyai nép életszínvonala messze elmarad a közép­európai átlagtól. A két terület tanyai gazdálkodása és tanyai életmódja között tátongó szakadék a XX. században keletkezett. A különbség oka az állami agrárpolitika különbségében keresendő. Az osztrák, a német, a svájci agrárpolitika felkarolta, támogatta és világszínvonalúvá fejlesztette a havasi tanyák tejgazdaságait. A román vidékfejlesztési- és agrárpolitika magára hagyta az erdélyi magyar tanyákat. Hasonló sorsot juttatott az erdélyi román tanyáknak is. Az erdélyi hegyi tanyák, köztük az Úz-völgyi magyar tanyák felemel­kedéséhez, a tanyai gazdaságok fellendítéséhez a XXI. század hajnalán a következőkre van szükség: 1. utakra, 2. a termények, elsősorban a tej és a 269 FRÖDIN. John 1940-1941., WEISS, Richard 1959.

Next

/
Oldalképek
Tartalom