Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE

szálláson unokáival. Amikor az egész család napokon át a szálláson tartózkodott, akkor is naponta lement a gazda vagy a felesége, leginkább a gazdasszony, a völgybéli házhoz, hogy ott szétnézzen és elvégezze a ház körül adódó tennivalókat. Tavasszal lóvontatásű szekervel hozták fel a szállásra az edényeket és más a kinttartózkodáshoz szükséges holmikat. Ősszel ugyancsak szekervel költözködtek haza. Az 1970-es években, mivel a kaszálón még nem épült csűr, a marhákat május elejétől, a felhajtás idejétől, szeptember elejéig, a hazahajtás idejéig éjszakánként egy 12x8 méteres kosárban tartották. A kosár hosszanti oldalai 3-3 darab 4 méteres, rövidebb oldalai 2-2 darab 4 méteres deszkaelemből álltak. Tíz állat, 6 fejős tehén és 4 bikaborjú fért el benne. Egy-két hétig volt egy helyen, utána arrébb rakták. Forgatták a kosarat, hogy lépésről lépésre trágyázzák a kaszálót. A szarvasmarhák nappal a szentgyörgyi tsz közelben fekvő legelőjén jártak, amelyért a gazda bérleti díjat fizetett. A szénacsinálás befejezése után az állatok a családi kaszálón is legelhettek. A marhák felügyelete valamelyik családbeli gyermek, illetve a szolgagyermek feladatai közé tartozott. A teheneket reggel és este fejték. A fejést az végezte, aki éppen ráért. Fejhetett a gazda, a gazdasszony és a gazda anyja, a máma is. A tej többségét a tejcsarnokban értékesítették. Reggelente, korán, a tejeskocsi érkezése előtt szekervel vagy leginkább háton vitték a tejet a csarnokba. Az esti fejést tejesbidonba öntve reggelig kútba eresztették. 1985, a kicsi ház leégése után, Tankó Imre Vajda néhány évig gazdasági stratégiát változtatott. Kaszálójának felső részén juhtartó esztenát épített és juhsereggel foglalkozott. Magának is volt 40-50 juha. Fogadott melléjük legeltetésre körülbelül 200 juhot és 25-30 növendék marhát. Együtt legeltette a 250 juhból és a 25-30 növendékmarhából álló sereget. Legelőt a csíkszentgyörgyi tsz-től és az erdőgazdaságtól bérelt. A juhok és a növendékmarhák tulajdonosai leiben fizettek munkájáért. A juhosgazdák fejős juhonként 6 kg sajtot és 1 kg ordát kaptak tőle. Az 1990-es évektől egyre jellemzőbbé vált, hogy Tankó Imre Vajda a csűrrel és újabb kicsi házzal ellátott szállást a szarvasmarhák teleltetésére használta. Néhány évig a marhák az egész telet, illetve a tél nagyobbik részét a szálláson, egészen pontosan a szállási csűr istállójában töltötték. Lassan felették a csűrben raktározott hegyi szénát. Ez azért volt jó, mert nem kellett a széna többségének hazaszállításával és a trágya felhordásával foglalkozni. A gazda ezekben az években ritkán töltött huzamosabb időt a szálláson, mert elsősorban fával foglalkozott. Ez jobbára fakivágást, favontatást, faszállítást, faértékesítést jelent az egerszékiek és a csinódiak szóhasználatában. Legin-