Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE

alföldi magyar tanyák többségével ellentétben nem volt tartozéktanya jellegű korszakuk. Ennek ellenére az Uz-völgyi tanyák korai históriájában is fellelhetők olyan sajátosságok, adatok, amelyek némiképp a más erdélyi vidékeken és az Alföldön hajdan jellemző tartozéktanyákra emlékeztetnek. Ilyen vonás a kibocsátó Gyimeshez való erős kötődés. Ez nem csak rendszeres visszajárással, házassági kapcsolatokkal, intenzív rokonságtartással járt együtt, hanem például néhány esetben a gyimesi ház hosszú ideig tartó megtartásával. Azt lehet mondani tehát, hogy a korai gyimesi csángó tanya, formailag bármennyire is farmtanya képét öltötte, néha ezer szállal kötődött egy távoli, hegyeken túli gyimesi kibocsátó házhoz. Az Úz-völgyi csángó családok története arról tanúskodik, hogy némely családok esetében az Úz-völgybe költözés néhány éves kétlakisággal járt együtt. Előfordult, hogy a megvett Úz-völgyi kaszálón csak tavasszal, nyáron és ősszel tartózkodtak kint az áttelepedésre készülő gyimesi család tagjai. Szénát csináltak, amelyet ősszel feletettek állataikkal. Karácsonyra marhástól visszamentek Gyimesbe, ahol tavaszig laktak. A Gyimesből való elköltözés tehát nem mindig ment gongütésre, óramű pontosságú menetrend szerint. Visszautak, visszatérések, nyári és téli lakóhelyváltások tarkították az Úz-völgyi térfoglalás históriáját. Ez megint csak a tartozéktanyákra emlékeztető vonás. A népi emlékezetben homályos adalékok utalnak arra, hogy a XX. század első felében létezett gyimesi tartozéktanya az Úz-völgyi és az Úzvölggyel érintkező tájon. A XXI. század elején Gyürkében lakó és gazdálkodó, 1947-es születésű Tankó Túlit Imre öregapja, ugyancsak Tankó Túlit Imre a XX. század első felében tartósan olyan gazdaság tulajdonosa volt, amely két község területére terjedt ki és két központtal rendelkezett. Szülőhelyén, Gyimesfelsőlokon, Ugra patakában volt a háza és ott terül el birtokának egy része. Ugrai birtoklása révén gyimesfelsőloki polgárnak számított. Csíkszentgyörgy község területén, Gyürkében ugyancsak volt birtoka, rajta egy kis lakóházból és csűrből álló szállással. A gyürkéi szállás használata erőst emlékeztet a magyar tanyatörténetből megismerhető hajdani tartozéktanyák használatára. Tankó Túlit Imre elvileg Ugra patakában lakott, de otthon érezte magát gyürkéi szállásán is. Járt-kelt a két telep között. Unokája szavaival élve: az öreg Ugrában telelt, Gyürkében nyaralt. Öt fia és négy leánya volt. Gyermekei hol Gyimesben, hol Gyürkében tartózkodtak, aszerint, hogy mikor, melyik birtokon volt aktuális a munkálkodásuk. Viszonylag nagy állatállománnyal rendelkezett. Allatai késő ősszel és a tél első felében Gyürkében ették fel a nyáron összegyűjtött havasi szénát. A szarvasmarhák gondozását a család legényfiai végezték, akik ezekben a hetekben, hóna-