Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

A SZÁLLÁS, A HAVASI GAZDÁLKODÁS IDŐSZAKOSAN HASZNÁLT TELEPHELYE

A havasi szénacsinálás varázslatos hangulatát megkísérelhetném tudományosan komponált mondatokkal érzékeltetni, de valószínűleg jobban teszem, ha a szépíró Nyírő Józsefet idézem: „A havas mindennap nyújt valami kedveset, mert idefenn csak látszólag csendes az élet. Az igazi nagy változás mégis inkább szénacsináláskor következik be. Ilyenkor az egész falu felköltözik a havasokra, s csak a vénasszonyok maradnak otthon házőrzeni. Hetekig tart, míg a munkával elkészülnek, de szép az ilyen. Tüzek verik fel a rengeteget, a klánéta is megszólal esténként, nappal aranyfátylak, éjjel barna fátylak terengenek a kivilágított erdők fölött. Nagy meleg élet lakozik ilyenkor bennük. Mikor hajnalban suhog a kasza, dől a rend, s az illattól megbolondult fehérnépek dalolva teregetik, rázzák. Arcuk kivirít a tengerfényben, vérük nyugtalankodik, szivök szomjas, és ilyenkor legkönnyebben kaphatók csókra, szerelemre, ami olyan bőven lepi meg őket a kábító szénaágyakon a tüzek mellett, hogy még álmukban is nyögnek tőle. " 172 Egy idős csíkszentgyörgyi asszony 2003-ban, néprajzi adatgyűjtés során az 1940-es évekre emlékezve felidézte a 18 gyermekes „vén Túlit József messzehangzó énekhangját, amelyre - mint mondta - élete végéig emlékezni fog. „Vén Túlit Józsefnek" Györötszege patakában feküdt a kaszálója. Szénacsináláskor, esténként, lefekvés előtt, otthoni szokásához híven havasi szállásán is elénekelte jó hangosan az Elődbe bondok jó Istenem kezdetű esti éneket. Énekhangja messzire, talán kilométerekre is elhallatszott a havasi erdők esti csendjében. A szállásokon a családfők ilyenkor figyelmeztették a szénacsinálásban elfáradt gyermekeiket, asszonyaikat, cselédeiket: Lefekhettek, mert a „vén Túlit József már elmondta az esti éneket. A legtöbb csíkszentgyörgyi és csíkbánkfalvi gazda a havasi kaszálóján termett szénát nyáron és ősszel szekérrel hazahordta falusi telkére és ott etette meg télen az állatokkal. A szénaszállítás a rossz erdei utakon rengeteg bajjal, vesződséggel járt. Akadtak olyan gazdák, akik a havasi kaszálójukon termett szénát, vagy annak egy részét nem hordták haza, hanem helyben feletették állataikkal. A havasi szénaetetés történhetett késő ősszel, szabad ég alatt, kosárban tartott szarvasmarhákkal. A kosárnak nevezett, mozgatható elemekből gyorsan összeállítható négyszögletes kerítést néhány naponként arrébb vitték. így a kosarazás révén trágyázták a kaszáló egy részét. Az állatokra felügyelő legények a szénacsinálókhoz hasonlóan kalibákban vagy esztenában húzták meg magukat éjszakánként. A kaszálón végzett, őszi, szabad ég alatti, kosarazó szénafeletetést lakózásnak hívták. A havasi széna helybéli feletetésének másik módja a kicsi házas, csűrös szállásokhoz kötődött, amelyekből, mint fentebb láttuk, viszonylag kevés 172 NYÍRÖ József 1936. 161.