Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
AZ ÚZ-VÖLGYI HAVASOK HASZNÁLATA A XX. SZÁZAD ELŐTT
A megyeszéki határozatokban legtöbbször akkor emlegették a „megye" havasi pásztorait, ha valamelyik eléjük adott állattal nem tudtak elszámolni, vagy ha valamiféle vétséget követtek el. 1774. április 22-én a megyeszéke határozatai között feljegyezték: „Csík bánkfalvi Sípos István colonus praetendálya de eadem Cseke Tamástól, mint 1772-dik esztendöbéli Havasi pásztortol, ... hogy a' meg írt esztendőben említett Sípos István attya Sípos Mihály három tulkát adta volna számba, melyek közül edgyik el veszett, se bőriről se húsáról számot nem adtak a meg írt pásztorok. Cseke Tamás több társaival menti magát, hogy ...a marhák közül edgyik Szent János napban meg betegedvén, ... izentek a praetendens anyának Sípos Mihálynak, magának is meg mondották, látni is ment, de csak el hattá, haza nem hajtotta, sőt azon embereknek, kiktől üzentek a nevezett pásztorok, azt felelte, hogy ha haza hajtaná is, mit csinálna vele". Az ítélkezők megállapították, hogy a megdöglött tulok a gazda kára. A pásztorokat csak arra kötelezték, hogy a bőr árának felét, négy márjást, térítsék meg a panaszkodónak. 111 1800. december 5-én Bentze András csíkszentgyörgyi jobbágy jogállású lakos panaszt tett a megyeszékén a havasi pásztorok ellen, mivel egy tinójáról nem tudtak számot adni. A pásztorok bebizonyították, hogy a tinó „medve által ment kárba". Ezért csak a tinó felét kellett megfizetniök, nem az egészet. 112 Hasonlóképpen osztozott a káron 1808. november 4-én Csedő Péter panaszos gazda és Fürtös János „lesődi pásztor" egy „el károsodott", egészen pontosan: betegség miatt megdöglött egy esztendős csitkó miatt. 113 Rosszabbul járt Posztolácz György 1803. évi „lesődi pásztor", aki egy kancával nem tudott elszámolni. Mentsége nem lévén, próbálta bizonygatni, hogy át sem vette a lovat. Ez nem vetett rá jó fényt az ítélkező megyeatyák előtt. A pásztort 1804. november 14-én elmarasztalták: „... a következő Virág Sokadalomra lefizet a pásztor Posztolácz György 15 magyar forintokat azon el károsodott Kanczáért"." 4 1728. december 3-án, majd 1734-ben újra szó esett a megyeszéki határozatokban egy elveszett „barna szőrű tulokról", amely a lesődi csordából tünt el, a havasi csorda második futása idején. A pásztorok védekező szavai szerint: „azon csorda két ízben is elfutott ... az Nemes Megyéből is voltának azon csorda mellett Circiter 30-40 emberek, de semmi képpen meg nem tarthatták". 115 111 CSISZEGYOPI. M. h. II. 80. p. 112 CSISZEGYOPI. M. h. II. 108. p. 113 CSISZEGYOPI. M. h. II. 123. p. 114 CSISZEGYOPI. M. h. II. 116. p. 115 CSISZEGYOPI. M. h. I. 67-68. p. - A „futások" története nehezen rekonstruálható, mert az a lap, ahol néhány mondatot leírtak róluk, elszakadt, eltöredezett, hiányossá vált.
