Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

AZ ÚZ-VÖLGYI HAVASOK HASZNÁLATA A XX. SZÁZAD ELŐTT

azért megkívánja András György, hogy mivel kötelességének eleget nem tett, kérdőre vonattassék és megbüntettessék". A nehéz helyzetben lévő Bálint József „Szent György falva részén lévő havas Bíró" azzal védekezett, hogy az „alatta lévő hűtősöket" szófogadatlanságuk miatt „ki nem állíthatta", ezért nem mehetett a havasba. A megyeszéke nem fogadta el védekezését. Kötelességszegésért elmarasztalta.

104 Nagy hideg és vastag hó lehetett 1806 januárjában, mert sem a bánkfalvi, sem a szentgyörgyi havasbíró nem érzett különösebb késztetést, hogy a megyeszéke parancsolata értelmében vízkereszt tájékán fatolvajokat büntessen Aklos bükké tájékán. 1866. január 31-én a két havasbírót (Judices Alpium), Texe Andrást és Bene Antalt felelősségre vonta a „megye": „... mint hogy a' Közelebb elmúlt confluxuson 1806. Die 6-ta Januarii meg parancsoltatott volt az havas bíráknak, hogy ki mennyének erdőnk visitatiojára fő képpen Aklos bükibe, és az után erős őrzőkkel ki mennyének zálloglani 24 magyar forintok büntetése alatt...", de a parancsot nem teljesítették, ezért fizessenek büntetést és térítsék meg a kárt. A havasbírák elismerték, hogy ki kellett volna menniük, de egyrészt „az iidönek durvasága miatt", másrészt, mivel „hűtőseik nem tudtak előállni", nem teljesíthették a feladatot. ígérték, hogy hamarosan kimennek. Az ítélkezők elnézték az éppen határ inspektornak nevezett havasbírák mulasztását, azzal a szigorú megjegyzéssel, hogy a havasba menés tekintetében „a' Nemes Megye még nyolczad napot enged".

105 1752. október 25-én Keresztes Zsigmond bánkfalvi havasbíró vádolta bánkfalvi Antal Balázst, - aki az előző években töltötte be a havasbírói tisztséget - amiatt, hogy két éven át a lesődi havasban saját hasznára kaszált és a szénát elhordta.

106 Havasi marha- és juhtartás Idős csíkszentgyörgyiek és bánkfalviak visszaemlékezéseiből látható, hogy a XX. század első felében, a mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt, a marhatartás kétféle szervezeti formát öltött. Más helységek marhatartó gyakorlatához hasonlóan, jelentősen különbözött egymástól a „hazajáró csordákban" megvalósuló kezestartás, valamint a „kintháló" vagy „havasi csordákkal" jellemezhető rideg tartás. A hazajáró csordák, amelyekbe elsősorban fejősteheneket hajtottak, rizsenként szerveződtek. A falvakhoz viszonylag közel fekvő, tizeslege104 CSISZEGYOPI. M. h. II. 100. p. 105 CSISZEGYOPI. M. h. II. 117. p. 106 CSISZEGYOPI. M. h. I. 134. p.