Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁJ, NÉP, TÖRTÉNELEM
közelében kanyargó, majd a Györödszegzn, Fenyőfején, Lesődön, Aklosbércén áthaladó út, amely Aklos előtt érte el az Úz folyását és a Bánkfalvából Moldva felé haladó utat. A térképen látható régi havasi utak meglepő sajátossága, hogy nem vagy csak ritkán követik a patakmedreket. A XX-XXI. századi észjárás a hegyi utakat a patakok völgyeiben tudja a legalkalmasabb helyen. Néha alig fér el a patak és az út a szük völgyben, de az útépítő mérnök mégis a völgybe tervezi az út nyomvonalát. Jellemző példa az 1940-es évek elején épített Úzvölgyi hadiút, amely a korábbi hagyományokkal szakítva, az Úz patakká cseperedésétől kezdve a moldvai határig mindig az Úz völgyében halad. Ezzel szemben az évszázados nyomokon haladó XVIII. századi hegyi utak könnyen kiléptek a patakok völgyeiből, vagy meg sem közelítették azokat, hanem mentek neki a hegyoldalnak, ezer méternél magasabban húzódó fátlan hegygerinceknek, fennsíkoknak. Néhol mintha az utak keresték volna a vízválasztókat, hogy rájuk találván, végigmenjenek domború gerincükön. Úgy látszik, a hegyoldalakon, a vízválasztó hegygerinceken, a magas fekvésű tisztásokon biztosabb alapon haladhatott a szekér, mint a szük patakmedrek sziklás, vízmosásos, gödrös, néhol vizenyős, süppedékes talaján. Legjobb példának említhetnénk tehát a negyedikként felsorolt, Szentmártonból induló utat, amely Lesőd, Aklosbérce, Katorga éle tájékán hosszan haladt 1100 méternél magasabb vízválasztó hegygerincen. A lesődi tanyáktól északra e sorok írója 2003 nyarán is autózott és gyalogolt a kaszálók, legelők között húzódó, az útszéli kertelések jóvoltából jól kirajzolódó, könnyen fellelhető nagymúltú magashegyi szekérúton. Az 1869 és 1874 között készült második és az 1872-től 1884-ig készült harmadik katonai felvétel Felső-Úz-völgyi lapjain ugyancsak nincs nyoma lakott településnek és tartós épületnek. 59 A XIX. század második felében Csíkszentgyörgy és Bánkfalva népe ugyanúgy hasznosította Úz melléki, Egerszék-táji havasait, mint a korábbi évszázadokban: többféle haszonvétellel élte az erdőket, gulyáival, nyájaival legeltette a bokros, hagyásfás legelőket, kaszálta az irtott kaszálókat. Nyírő József, jeles székely prózaíró Úz Bence című regényének cselekménye a Felső-Úz-völgyben, Csíkszentgyörgy község havasi határában játszódik. Az irodalomtörténet úgy tartja számon, hogy Nyírő József Székelyzsomborban született. Apja katolikus néptanítóként dolgozott a faluban, következésképp valószínűleg nem volt törzsökös székelyzsombori. Az irodalomtörténet ezidáig még nem tisztázta, hogy Nyírő Józsefet fűzte-e rokoni kapcsolat a csíkszentgyörgyi kiterjedt Nyírő nemzetség tagjaihoz. 59 HIT. II. kat. felv. sect. 14. ost. col. IX. - III. kat. felv. 5476/3., 5476/4.
