Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

UTÓSZÓ

UTÓSZÓ Úz-völgyi kutatásaimról és az Úz-völgyi magyarok című könyv születéséről 1998. május 28-án, csütörtökön Bodor Géza barátom autójával Erdélybe utaztunk. Azt terveztük, hogy pünkösd szombatján részt veszünk a csíksomlyai búcsún, előtte és utána pedig bolyongunk a Székelyföldön. Vittük magunkkal a Kecelen tanuló csíkszentgyörgyi diáklányt, Nyírő Juditot, azzal az egyességgel, hogy szüleinél, Nyírő Lajoséknál megszállhatunk. Ugyancsak esteledett, mire 700 kilométernyi autózás után megpillanthattam „nemes Csíkszentgyörgy megyéjének" gótikus szentélyű, fehérben fénylő erődtemplomát. Akkor még nem sejtettem, hogy megkezdődött tudományos pályám „csíkszentgyörgyi korszaka". A véletlenül meglátogatott és véletlenül megismert Csíkszentgyörgy hosszú időre kutatásaim terrénuma lett. 1998. május 28-án este a Fiság mentén fekvő Nyírő portán arról meséltem Nyírő Lajosnak és családjának, hogy mániákusan vonzódom a tanyákhoz. Miután körülbelül negyed évszázadon át kutattam a Duna-Tisza közi tanyák múltját és életét, 1990 őszétől 1998-ig a székely varsági tanyákat tanulmányoztam. Azt is elmondtam, hogy éppen befejeztem a székelyvarsági tanyákról szóló tanulmányom írását és a Havasalja havasa c. könyv szerkesztését. Erre Nyírő Lajos azt találta mondani, hogy ha ennyire érdekelnek a hegyi tanyák, a Csíkszentgyörgy községhez tartozó Uz-völgybe kellene mennem, mivel ott sok tanya van és a csángó tanyalakóknak még villanyuk sincs. Akkor hallottam először az Uz-völgyről és az Uz-völgyi tanyákról. Mondhatom, a bölcs tanács fölöttébb fölkeltette érdeklődésemet. A következő hónapokban többször autóztam a Szeredából Sepsiszentgyörgy felé vezető főútvonalon. Amikor Csíkszentmártonban megláttam a Valea Uzului feliratú, keletre mutató útjelző táblát, mindig erős vágyakozás fogott el, hogy elinduljak arra felé. Nyírő Lajos intelmei tartottak vissza, aki több alkalommal érzékletesen ecsetelte az Úz-völgy nehéz megközelíthetőségét. 1999-ben többször is eljutottam Csíkszentgyörgyre. Egy márciusi napon hosszú, elmélyült néprajzi beszélgetést folytattam Nyírő Lajos apjával, idősebb Nyírő Lajos csíkszentgyörgyi gazdával a csíkszentgyörgyiek hajdani havashasználatáról. 1999. július 25-én vasárnap délután végre megláthattam az Úz-völgyi tájat. Igaz, csak néhány órát tölthettem ott. Hosszú, gödörkerülgetős, döcögős autózás után találomra megálltam egy ház előtt Egerszék patakában. A házban Tankó Miklósné Virág Anna lakott. Ő volt az első Úzvölgyi lakos, akivel néprajzi interjút készítettem. Elbeszélései nagy hatással voltak rám. Bár már késő délután volt, betértem még Póra János házába is.