Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁJ, NÉP, TÖRTÉNELEM
javítás után, újra megáldották. 48 1986-ban ezt az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kápolnát földcsuszamlás rongálta meg. 1990-ben állították helyre. 49 Az 1990-es években a szentmártoni plébános általában évente egyszer látogatott el a hajdani Úz-völgyi fatelep tájékára, augusztus 26-án, a második világháborús orosz betörés emlékére rendezett megemlékező ünnepségek idején. A népi emlékezet megegyezik abban, hogy a csíkszentmártoni pap ritkán misézett a Magyaros patakai kápolnában, mert abban nem fért el a nép. Tulajdonképpen csak nyáron lehetett ott misézni, amikor a mise résztvevői a kápolna előtti térségen állhattak. Az emlékezők iskolai és magánházban tartott misét egyaránt felidéztek. Az iskolai misék 1945 előtt voltak jellemzők, magánlakásokban inkább 1950 tájától, a szocializmus kezdetétől misézett a pap. Úgy látszik, hogy az 1960-as években a helybéli lakosok közül Koncz György volt a „telepi" hitélet motorja, mozgatója, szervezője. Az átlagosnál vallásosabb ember hírében állt. Nevét olvashattuk az Úz-völgyi fiókegyháztanács fentebb bemutatott 1942. évi névsorában. „A kicsi vasútnál" dolgozott. Sok imádságot és éneket tudott. Ha szükség volt rá, kántorkodott. Az ő házában tartották a miséket, amikor az iskolában már nem lehetett. Háza egyik szobájában pap nélkül is összejöttek a telep vallásos emberei. Vezetésével imádkoztak, énekeltek. A csíkszentmártoni pap az 1960-as években tavasztól őszig szekérrel, télen szánnal utazott Úz-völgyi híveihez. Előfordult, hogy három napjába került a kirándulás. Ilyen alkalmakkor Voloncs Ferenc házában aludt két éjszakát. Családtörténeti emlékekből is kirajzolódik, hogy az Úz-völgyi telep lakóinak körében mennyire jellemző volt a háromszéki származás. Többen jöttek pl. Sósmezőről, Papolcról, illetve a hozzá tartozó nagy gőzfürésztelepek tájáról. Sokan legényként, magányos férfi munkavállalóként érkeztek a fürésztelepre dolgozni. 50 A magányos férfimunkások nagy barakkokban laktak. Volt, aki több évi fürésztelepi munka után tovább állt, hazatért. Mások megházasodtak, és lakást kaptak a gyár valamelyik ötlakásos munkásházában. Az ilyen családok társadalmi kapcsolatokat építettek ki 48 GYÉL. PHI. 1655/1976 - CSISZEMÁPI. Pléb. ir. 1976. 66. sz. 49 CSISZEMÁPI. Hist. Domus. Gépelt szövegű betétlap. 50 Ilyen magányos legény lehetett Onika Sándor Úz-völgyi munkás is, aki 1942-ben hősi halált halt az orosz fronton. Halálhírét a csíkszentmártoni plébánosnak küldték meg a katonai hatóságok. A plébános azonban nem sokat tudott kezdeni az értesítéssel, mondván, az Úz-völgyében nincs hozzátartozója az elhunytnak. Kommandó-ban született 1913-ban. (Commando a háromszéki Papolczhoz tartozó telep volt.) (CSISZEMÁPI. Pléb. ir. 1942.)
