Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

szürke), árpaérő alma, eperalma, jonatán alma, veresbelű körte, mézkörte, ringlószilva, fehér szilva, perpence szilva (apró, fekete), cseresznye. A legtöbb gazdasszony a házudvarban gondoz egy kis virágoskertet. Néha a virágágyás valamelyik kerítés tövében húzódik. Legtöbbször a lakóház első, hosszanti fala mellett, kb. 1-1,5-2 méter szélességben kap helyet a kis virágoskert. Például a Farkasok házai az Egerszék pataka fejében jobbára mind háttal állnak a magas hegyoldalnak és „arccal" néznek az út felé. így az úton járók nyáron láthatják a házak hosszanti oldala előtt húzódó színes virágoskerteket. Az Úz-völgyi tanyák kertjeinek leggyakoribb virágai a helyi megnevezés szerint: fátalan rózsa, csángó virág, csángó rózsa (ablakba való), városi lízi (piros), nyalóka virág (muskátlihoz hasonló), icuka virág, büdöske (apró, sárga), krizantém, boroszlán (orgona), pázsint szekfű, német szekfű, őszirózsa, lepkevirág, kardvirág, tőcséres virág, kőrózsa, gyertyavirág, györgyinc, csombor (fűszernek is használják káposztába), komló (felfut a ház falára), labdarózsa. A tanyai telephelyek épületei Rövidéletű faépületek Az Úz-völgyi tanyavilágban a XXI. század elején nincsenek igazán régi házak és csűrök. Amelyik épületet réginek látjuk, az inkább csak régies, vagyis régi építési hagyomány elvei szerint épült, akár a XX. század második felében. Az Úz-völgyi tanyavilág a XX. században népesedet be, tehát XX. század előtt épült házat eleve kár keresnünk Csinódon és Egerszéken. Viszonylag újak az épületek azért is, mert a patakvölgyben a faházak és facsürök élettartama viszonylag rövid. „Vaj gomba esik belé"- vélekedett az épületek sorsáról egy kósteleki eredetű asszony. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a nedves talaj miatt a házak és a csűrök alja könnyen és viszonylag gyorsan elrothad. Ezért az épületeket bizonyos idő, három, négy, öt évtized után szét kell szedni. Helyettük új házakat, csűröket kell építeni. Ráadásul az építési mód, az épületek külső képének divatja és a lakáskultúra is sokat változott a XX. század második felében. Következésképp, a divat is hozzájárult az épületállomány lassú cserélődéséhez. A romániai szocializmus idején rendszeresen újra készített és hatalmas kötetekben vezetett mezőgazdasági nyilvántartások többek között azt is számba vették, hogy az összeírt családok háza és csűrje mekkora, miből és mikor épült. Az építési időpontként feltüntetett évszámokat az 1959-63. évi és az 1981-85. évi nyilvántartásban tanulmányozhattam. Az elsőt egyszerű-