Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

elköltöztette nyugati irányba a Mély-patak mellé. A XXI. század elején Bilibók József az 1963 táján épült „új" házban, illetve az annak udvarán 1969 körül épült kicsi házban lakik. A nagyobb házban fia, Bilibók Gábor él a feleségével, Tankó Piroskával. Mivel közösen gazdálkodnak, a Fodor Jánostól származó régi csűrudvart közösen használják. A különleges megosztott udvarról tehát elmondhatjuk, hogy földrajzi, vízrajzi, domborzati okok miatt létezésének első pillanatától megosztott kettős udvarnak számított. Házudvar szerepű része az első harminc esztendőben a patak és az út közé szorult szűk csűrudvartól délre helyezkedett el, az 1960-as évek közepétől pedig ugyanattól a csűrudvartól északra található. Kettős udvar alakult ki Bilibók József nyugati szomszédjában, Bilibók György telkén is, ahol a csűrudvar a patak és az út között, a házudvar pedig az út északi oldalán szorong. A közelben lakó Póra Levente patak és út között elnyúló telkét a Csinód patakába ömlő, kevés vizű Hosszúsorok pataka osztja házudvarra és csűrudvarra. Kerítések, kapuk Az Úz-völgyi csángók, a székely falvak népéhez hasonlóan, a kert szót nem csak veteményeskert, virágoskert, gyümölcsöskert stb. értelmében használják, hanem kerítést is jelölnek vele. A kerítés megnevezésére alkalmazzák még a kertelés, kertlés kifejezést is. Ha valaki kerítést készít, azt mondják a tevékenységére: kertel, kertet tesz. A csűrudvart és a házudvart legtöbbször körbekerítik. A kétféle udvart mindenképpen kerítés választja el egymástól, még ha valamelyik nyitott is a környező kaszálók felé. Néha körbekerítik a tanyához tartozó egész birtokot. Máskor csak a birtok fontosabb részei: kaszáló- és szántóparcellái köré jut kerítés. A visszaemlékezők szerint a XX. század közepe előtt kevesebb kerítés tagolta a tájat, mint a XXI. század elején. Állítólag azért, mert kevesebb tanya volt, és az elbarangoló állat nehezebben tévedt rá a távoli szomszéd birtokára. Az udvarok kerítéseit hegyes végű, állogatott, természetes kerek vagy hasított lapos karokból készítik, amelyeket fekvő rudakhoz, hevederekhez erősítenek. A kb. 3-4-5 méteres kerthevederek végénél egy-egy sas vagy cüvek erősíti a kerítést. A kertsas vastagabb oszlop, amelynek az alját beássák a földbe. A cüvek vékonyabb oszlop, amelyet alul meghegyeznek, meghedznek és nagyfejű fakalapáccsal elütnek, vagyis belevernek a földbe. Előfordul, hogy rángával, kétkarú, fúrószerü földlyukasztóval lyukat készítenek számára az elütés előtt. Az állogatott karókból készített kerítést lábon álló kert-nek nevezik. Igyekeznek szorosan egymás mellé helyezni a