Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL
megfelelő távolságát a porzó úttól. Általában a telephely legmagasabb pontjára, száraz hegyoldalba ássák a különálló pityókatároló pincét. A családi temetők is legtöbbször a hegyoldalakon, magas területeken kaptak helyet. A tanyai telephelyek belső rendje A „telek" és környezete Cs. Sebestyén Károly, amikor 1909-ben a gyimesi házak között és mögött húzódó „zöldpázsitos kaszálókról" írt, egy különös és találó megfigyelést rögzített: „Rendes, külön házhelyet sem ismernek itt, mert még a ház körüli udvarhelyet is buja fü lepi be többnyire". 257 Megfigyelése tökéletesen ráillik a Gyimeshez hasonló Uz-völgyi tanyák környezetére is. A patakvölgyeket a patakok mindkét oldalán a hegyoldalak magasabb részein kezdődő erdőkig buja, zöld fü borítja. A zöld fütengerben apró szigetekként állnak az épületek, szürke szalagokként kanyarognak a szekérutak, parányi foltocskákként barnállanak a pityókaföldek. A lakóház és a csűr közvetlen környéke, a tulajdonképpeni udvar nem mindig válik el élesen a gazda birtokának távolabbi részeitől. Az udvart és a kaszálót összekapcsolja, eggyé forrasztja a buja, zöld fű uralma. Legtöbbször kerítés jelzi a választóvonalakat az udvar és a kaszáló között, de ennek tájékoztató szerepére sem lehet mindig számítani. Általában a házudvart és a csűrudvart egyaránt kerítés veszi körül, de előfordul, hogy a ház vagy a csűr kerítetlen vagy részben kerített környezetben áll. Például Farkas Bokor Uz mellyéki csürudvarát kerítés veszi körül, mögötte azonban a házat már nem választja el kerítés a viszonylag nagy kiterjedésű kaszálótól, illetve a belőle feltört pityókafoldektől. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a házudvar nem határolódik el kerítéssel a kaszálótól. A ház külön kerítés nélkül áll a körbekerített hegyoldali birtok déli szélén, a csűrkert közelében. Ennek ellenkezője figyelhető meg Fodor István Őrház patakai birtokán, ahol a házudvar, bár a hegyoldal felől nyitott, az épületek elhelyezkedése és a keleti oldalra állított kerítés révén jól körülhatárolható, a hosszú csűrnek viszont csak a déli végéhez kapcsolódik „baromkert", a csűr egésze külön kerítés nélkül „belelóg" a patakig lejtő, viszonylag nagy kiterjedésű, kerített kaszálóba. Cs. SEBESTYÉN Károly 1909. 190.
