Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

megfigyelésekkel keresték az efféle helyeket, és ha megtalálták, tanyájukat igyekeztek a közelükben felépíteni. így állataikat a legnagyobb télben is viszonylag közel itathatták. Példaként említeném Tankó Bokor Vince fia, Tankó Tibor tanyáját, amelynek csűrje közelében az Egerszék pataka egy meleg forrásnak köszönhetően soha nem fagy be. A csűr végénél egy kaput nyitottak a csűrkerten. A csűr épületéből kilépő állatok ezen a kapun át néhány méter megtétele után elérik az Egerszék vizét, amelyből a legnagyobb hóban, fagyban is ihatnak. A kései megtelepedők nem mindig válogathattak úgy a településre alkalmas helyekben, mint a korán érkezők. Ezért előfordult, hogy olyan magas fekvésű kaszálón kellett felépíteniök házukat, ahol nem volt forrás és nem folyt patak. Az ilyen tanyalakóra az átlagosnál is nehezebb, küzdelmesebb sors várt. Berszán János 1963 táján költözött arra a Kászon-széli, szép fekvésű hathektáros kaszálóra, amelyet 1958-ban vásárolt a Nagysorok tetején. A magas kaszálón sajnos nem volt forrás, csak alatta a völgyben, a hegy lábánál. A háztartás számára fél kilométerről gyalog, meredek hegyoldalon fölfelé cipekedve, videne\ hordták a vizet. A vízhordásra vállalkozó családtag egyszerre két vizesedényt vitt a két kezében. Az állatokat naponta kétszer, este és reggel, szép időben, fagyban, hófúvásban, viharban egyaránt lehajtották a völgybe itatni. Először fa csebrek álltak a forrás mellett. Azokból ivott az állatállomány. Sok baj volt velük, mert gyorsan elszáradtak és folytak. Utána nagy bádogvödröket használtak itatásra. Ezek sem igazán váltak be. Végül faválút állítottak a forrás elé. Kis csővel vezették bele a vizet a forrásból. Megközelíthetőség, út A csinódi és az egerszéki patakok mellett a XX. században szekérutak formálódtak, amelyek néha közel kerülve, máskor némiképp eltávolodva, a völgy természeti, domborzati adottságaihoz idomulva követték a patakok folyását. Mivel a tanyák többsége a patakvölgyben jött létre, az épületeket a patakvölgyi utakkal lehetett megközelíteni. A patakok folyását követő szekérutak és a tanyák között bekötőutak alakultak ki. Ha a patakvölgyi út magasan haladt, az épületek pedig alacsonyabb szinten álltak, mint például az Uz menti út és az egerszéki út nagy részén, akkor a tanyákat a domborzati viszonyokhoz igazodó ferde, kacskaringós, bizonyos szakaszokon a patakmenti úttal majdnem párhuzamosan haladó, viszonylag hosszú bekötőutakon lehetett megközelíteni. Ha a patakok utakkal ellentétes oldalán álltak a tanyaépületek, a bekötőutakat a patakok fölött kerek rönkfákból rakott hidakon vezették át. Kisebb, sekély vizű patakokon a szekerek híd nélkül