Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

KAPCSOLATOK A KÜLVILÁGGAL

forrás bugyog, így a legtöbb tanyaépítő megtalálta a tanyai élethez nélkülözhetetlen víznyerő helyet. A lesődi vén Fodor György életében többször elmondta gyermekeinek, hogy a lesődi birtokot azért vette meg, mert több forrást is talált rajta. „Volt víz, lehetett élni" - hangoztatta. A természetes forrást gondozni kellett, hogy rendszeresen használni lehessen a vizét. Ha a tanya épületeihez viszonylag közel tört föl a víz, nem kellett vezetni a felhasználás helyéig, hanem vederrel szállították, ahova kellett. Ilyen esetben a forráshelyen gödröt ástak. A gödröt esetleg ki is kövezték. Ebben a gödörben gyűlt össze a felbugyogó víz, amiből edénnyel mertek, kis csorgón áteresztve edénybe csorgattak. Előfordult, hogy medencét sem készítettek a forráshelyen, hanem kőből, bádogból formált, rövid, kb. egy méteres félcsövet szúrtak bele a hegyoldalba. Azon csorgott a víz kitartóan. A szakadatlanul folyó, fel nem használt víz kis mélyedésben haladt a mélyebb fekvésű terület és a legközelebbi nagyobb vízfolyás felé. A vizenyős völgyecske helyett gyakran mesterséges, esetleg csak kapanyomnyi mélységű, kicsi árokban, sáncban vezették a legközelebbi patakig a forrás fölösleges vízhozamát. Ezért láthatók efféle árkocskák a tanyaudvarokban. A forrás legtöbbször 50-100, esetleg 200 méterre esett a lakóháztól. Szerencsére általában magasabban jött elő a víz a földből a marton, mint ahol a tanya épületei álltak. így a lejtős terepen nem okozott megoldhatatlan feladatot a víz elvezetése a tanyai épületek közelébe. Az elvezetés kézenfekvő módjának számított a természetes patakocska, amely a fák között vagy a kaszálón utat tört és mélyedést koptatott magának. Némi emberi beavatkozással, mederformálással irányítani lehetett a víz folyását. Néhány esetben az efféle patakocska átfolyt a bekerített udvaron, és úgy haladt tovább a legközelebbi nagyobb patak felé. Jó példának tekinthető Bereczki Tódor és Póra Vilma hajdani gyürkéi tanyája, amelynek udvarán átfolyik a gyimesi analógiára, Antalok pataka néven emlegetett kis vízfolyás. A patakocska a tanyateremtő ős, Póra György hegyoldali birtokának felső részén ered és a tanyától keletre húzódó mély völgy felé tart, ahol a Gyürke patakát nagyobbítja. Amikor kilép a tanya keleti kerítésén, némi esése van. A kerítésen kívül, közterületen, a gyürkéi út mellett egy favályút helyeztek el a tanya tulajdonosai. Ezt állandóan tölti a patakocska vize, majd túlcsordultával tovább folyik a Gyürke pataka felé. Folyása gyenge, átlábolható. A vályún elsősorban a tanyát birtokló Pórák és Bereczkiek itatták állataikat, de itathattak az úton járók is, mivel a kerítésen kívül volt, következésképp nyilvános vá/w-nak számított. A tanyától viszonylag távol fekvő, hegyoldali forrás vizét kivájt csatornán, ún. csorgón is vezethették az udvarba. Ha hosszú csorgóra volt szükség, akkor a keresztben elvágott, kivájt belsejű vízelvezető fákat összetoldották. A csorgó vége alá legtöbbször vályút állítottak. Ebből itatták az