Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
A XXI. század elején Csinódra is betört a diszkókorszak. Néhány csinódi fiatal egy sok viszontagságot megélt, régi autóval rendszeresen átkel a Rugát-tetön, hogy a Csíkszentmártonban rendezett diszkóban töltse idejét. A bálák csak egy szeletét jelentették a tanyai vigasságok nagy körének. A találkozási, ismerkedési, szórakozási alkalmak sorában előkelő helyet foglaltak el a családi vigasságok: a lakodalmak, a keresztelői ebédek vagy radinák, a disznótorok. Mivel az Uz-völgyi tanyás terület népe fölöttébb sürü rokonsági háló kötelékében él, egy-egy lakodalom, különösen, ha Uz-völgyi legény vett el Úz-völgyi lányt, a táj lakosságának nagy részét megmozgatta és egy hatalmas vigasság részesévé tette. A XX. század utolsó harmadában általánossá vált, hogy a lakodalmakat nem lakóházakban, csűrökben, hanem a kibérelt iskolában, kultúrházban tartották, ahol sok ember elfért. A lakodalmak nemcsak egy terembe szorult mulatozást jelentettek, hanem a gyönyörű hegyi tájban a mindennapos mozgásoktól eltérő, emlékezetre méltó mozgásokat teremtettek. Ilyen rendkívüli tömeges tanyai mozgásnak számított a menyasszony és a vőlegény tanyája valamint a templom között zajló több kilométeres csoportos gyalogos menet, amelyet zeneszó, hangos nótaszó és sikamlós szövegű kurjantások sokasága kísért. Mivel az Úz-völgyben a gyimesi és a csíki szokásokhoz hasonlóan több keresztszülője van a gyermekeknek, a keresztelői ebédeken mindig nagy számú vendég vett részt. Előfordult, hogy egy gyermeket 24 házaspár is kért keresztgyermekének. Ilyenkor a szülő házaspár a jelentkezők közül 8-10 házaspárt kiválasztott a keresztszülői szerepre, ami szintén jelentős szám. A radinát, vagyis a keresztelői ebédet, ami legtöbbször reggelig tartó nótázásba, táncba csapott át, a XX. század középső harmadában még lakóházakban, csűrökben tartották. A XXI. század elején a tehetősebb családok radina alkalmával kibérelik a kultúrház, illetve az iskola erre alkalmas termét, és ott látják vendégül zeneszó mellett a rokonok és a komák, komaasszonyok népes seregét. Viszonylag sok tanyai embert megmozgató vigadozó alkalmak voltak a téli disznótorok és névnapok, amelyeknek bőséges vacsorái nem kevés esetben nótás, táncos vigalomba csaptak át. Bármilyen különös, a vigasságok között kell szólni a halotti torokról is, amelyek a XXI. század elején esetenként olyan méreteket öltenek, hogy a résztvevők a gyászházban nem férnek el, hanem a halott közvetlen hozzátartozóinak ki kell bérelniük az iskola, illetve a kultúrház arra alkalmas termét a tor megtartásának idejére. A tornak nevezett népes összejövetelek azért fontosak társadalomnéprajzi szempontból, mert azokon a helyben lakó csinódiak, egerszékiek találkozhatnak idegenbe költözött rokonaikkal, ismerőseikkel.
