Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
A közgyűlésen a résztvevők javaslatot tettek a gondnok személyére. Jellemző, hogy a jegyzőkönyv készítője a hivatalos gondnok kifejezés után zárójelben szerepeltette a nép körében használt, régi megyebíró kifejezést is. Az elnöklő plébános emlékeztette a közgyűlés tagjait arra a nagy múltú hagyományra, hogy a gondnokot vagy főmegyebífót a két falu: Szentgyörgy és Bánkfalva három évenként felváltva választja a saját egyházközségi tagjai sorából. Mivel az előző főmegyebiró szentgyörgyi volt, most a bánkfalviak jelölhetnek. A bánkfalviak jelöltek is a Martonos tízesből való idős Péter Gábor személyében. „Algondnoknak" a szentgyörgyiek György Andrást javasolták. A megyebíró-választásnak ez a módja a terminológiai és némi logikabéli különbség ellenére megfelelt a korábbinak. A XVIII-XIX. században inkább úgy fogalmaztak, hogy Szentgyörgy és Bánkfalva két megyebírót választott, amelyek közül az egyik háromévi váltással viselte a főmegyebiró címet. 1968-ban ezzel szemben azt mondták, Bánkfalva választ gondnokot, vagyis megyebírót, Szentgyörgy pedig algondnokot, vagyis almegyebírót. Három év múlva a szerepek fölcserélődnek. Az eredmény nagyjából ugyanaz lett, mint évszázadokkal korábban. 1968. március 31-én megtörtént a választás. A képviselők névsorát és a megyebíró nevét a csíkszentgyörgyi plébános fölterjesztette Gyulafehérvárra, ahol a püspök jóváhagyta. 1968. május 26-án a 28 új képviselő meggyónt, majd esküt tett a csíkszentgyörgyi templomban. Mise után a képviselőtestület, tagjai között az egerszéki Tankó Árpáddal és a csinódi Fikó Bélával, megtartotta első ülését. 2 7 1974-ben némiképp megváltozott a fent bemutatott struktúra. Bár a fiókegyházközség vagy a leány egyházközség fogalmát nem írták le az illetékesek, az Uz-völgyi csángók közössége fiókegyházközséggé alakult. Ez az esemény nagyon fontos állomásnak számít a tanyai lakosság vallási önszerveződésének történetében. 1974. június 9-én szentháromság vasárnapján egyházközségi közgyűlést tartottak Egerszéken a templom kertjében. A korabeli megfogalmazás szerint: „Búcsú lévén, jelen ... voltak ... a hívek nagy százalékban". A plébános kifejtette az egybegyűlteknek, hogy a plébániától való nagy távolság és a „telep szétszórtsága" miatt jó lenne, ha a „patakok" „egyházi felelőst" vagyis egyháztanácsost jelölnének. A hívek helyeselték az indítványt. A következő személyeket jelölték egyháztanácsosnak: Egerszék részéről: Tankó Árpádot, Farkas Andrást, Bilibók Gyulát, Tankó István Péterét. Csinód részéről: Baczoni Jakabot, Gábor Pétert, Karácsony Gyulát, Csillag Áipádot, Tankó Gyulát. Megállapodtak abban, hogy a közös 237 CSISZEGYOPI. Egyháztanácsi jkv. (1948-), 1968. 12. p.
