Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
karzattal. Mindezt mérnöki tervrajzok nélkül, csángó találékonysággal, kiváló építőtudással, nagy anyagi áldozatokkal és sok közmunkával teremtették meg. Az egerszéki tanyák népe ugyanúgy építette templomát, mint lakóházát és csűrét: falát farönkökből rakta, tetejét fazsindellyel fedte. A szükséges fa beszerzése a fában bővelkedő vidéken nem ment simán. Az állami erdőgazdaság ideológiai megfontolásokból elzárkózott a legfontosabb építőanyag biztosításától. Ezért az egerszéki tanyák lakói maguk adták össze a falazathoz és a gerendához, tetőszerkezethez szükséges bránákal. Egy-egy családra 5-6 szál fa jutott. Emellett a családok rengeteg szekeres és gyalogos közmunkával, valamint erejükhöz mérten pénzzel is támogatták a nagy vállalkozást. Az idős egerszékiek szerint a csinódinak számító tanyák lakói nem járultak hozzá sem fával, sem pénzzel, sem munkával az egerszéki templom építéséhez. A templom létrehozása több évig tartott. Az építőanyag egy részét már 1956-ban gyűjtötték. Az építési munkák legjelentősebb része 1957-re esett. 1958-ban inkább a belső építés és a berendezés folyt. A felszentelés 1959-re maradt. Az építkezés „mesterei" a Farkasok közül kerültek ki. Farkas György és Farkas Péter Ferenc egerszéki lakosok kiválóan értettek az ács-, az asztalosés a kőmunkákhoz. Ezért ők vezették az építési munkálatokat. Abban az időben Tankó Árpádnak volt cirkulája. Sokat segített a fák fürészelésével. A templom padjait Farkas György készítette. Az ajtókat, ablakokat Farkas Péter Ferenc csinálta. 1958. február 12-én Mihály Imre csíkszentgyörgyi plébános az egerszéki hívek nevében levélbeli kéréssel fordult a gyimesfelsőloki (és valószínűleg a gyimesközéploki és a gyimesbükki!) plébániához: „Az itteni csángótelepi hívek, akik mind a Gyimesekböl származtak, építettek egy kápolnát, most szeretnének egy harangot is szerezni. Ennek beszerzésére kérnek önkéntes adományokat a régi hazájukból, hol rokonaik élnek". 21 * Korábban, ha egy havasi tanyás terület templomot épített, vagy ha harangot akart venni, legtöbbször püspökéhez fordult. Az 1950-es években azonban a gyulafehérvári püspök anyagi helyzete fölöslegessé tette, hogy tőle kérjenek segítséget a templomépítők. A fentebb idézett levél az Uz-völgyi csángók gyimesi kötődésének gyönyörűséges dokumentuma. Az egerszékiek hová is fordulhattak volna, mint „régi hazájukhoz"?! Egyébként a harangot, miként fentebb már volt róla szó, a Farkasok adományozták az új templomnak, leakasztva azt vén Farkas János hajdani GYIFELOPI. Plébániai iratok, 1958. - A gyűjtés 400 lejes eredményéről: CSISZEGYOPI. Hist. Domus. 3. p. - Márton Áron püspök fentebb említett építési javaslata: CSISZEGYOPI. Pléb. ir. 1957.
