Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁRSADALMASULÁS

kell. A néhányévenként szervezett „temetőkért"-]avítási közmunkák idején minden család a maga kerítésszakaszával foglalkozik. A csobányosi köztemető egy katonatemető kibővítésével, valószínűleg az 1960-as években vált köztemetővé. Kerítését a csobányosi lakosok közmunkával javítják. Haranglábja 1969 óta áll. Templomok építése, fenntartása Gáncsoskodás és kétpólusú fejlődés Az Úz-völgyi csángóság körében a vallási önszerveződés a XX. század közepén érte el azt a szintet, hogy templomépítési törekvésekben nyilvánuljon meg. Az 1950-es évek a legtöbb szocialista országban, így Romániában sem kedvezett a templomépítési tervek megvalósításának. A kommunista diktatúra nem tűrte az egyház befolyásának terjedését. A hatalmi tényezők a havasi templomépítésben az egyházi befolyás erősödését, az egyházi hatalom növekedését látták. Semmiképpen sem úgy tekintettek a templomépítő tanyalakókra, mint akik a lassan formálódó tanyai közösség önszerveződésének csúcsteljesítményét valósítják meg. Ráadásul a Csíki-havasokban olyan egyház templomainak felépítéséről volt szó, amely a hivatalos ortodox államegyház mellett valamiféle megtűrt, de nem kívánatos egyházként működött a korabeli Romániában. Éppen ezért reménytelen, sőt kockázatos dolog volt templomépítési óhajokkal előállni és az építkezés engedélyeztetéséért bukaresti hivatalokban kilincselni. Más megoldás nem lévén, a havasi templomok akkortájt hatósági engedély és műszaki tervek nélkül, titokban, a tanyai lakosság közmunkájával és közadakozásával épültek. Az új templomok és kápolnák megteremtői mintegy kész helyzet elé állították a hatóságokat, akik nem tudván mást cselekedni, nagy dörgedelmek és fenyegetések közepette kénytelenek voltak tudomásul venni a hegyi tanyák világában feltünedező új szakrális épületeket. Ebbe a történelmi helyzetképbe illeszkedik az Úz-völgyi templomépítő törekvések egerszéki sikere és csinódi kudarca. Az 1950-es években akadtak olyan csinódiak és egerszékiek, akik úgy vélekedtek, hogy a csinódi és az egerszéki tanyák lakóinak közös templomot kellene építeni, mégpedig a két terület találkozásánál, az Uz vize és az Egerszék pataka összefolyása táján, a két patak által közrefogott Egettvész déli lankáján, ahonnan, a terv kitalálójának megfogalmazása szerint minden irányba jól hallatszik a harangszó. Az ötlet mögött sok bölcsesség húzódott meg. A hely kiválónak látszott templomépítésre. A terv megvalósulása esetén bizonyára tanyai centrum jött volna létre az Egerszék szádja tájékán,