Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁRSADALMASULÁS

eredményeként a két haragos látványosan kibékült. Az utolsó háznál Gyürke apraja-nagyja összegyűlt. Családonként egy égő gyertyát hoztak magukkal az emberek, annak reményében, hogy a következő évben nagyra női a kender. A házszentelés után tartott gyürkéi mise hatalmas esemény volt a világtól távol élő gyürkeiek életében. Hiába laktak egy határrészen, kevés olyan alkalom akadt, amikor mindannyian együtt lehettek és közös dolgaikról is beszélgethettek. A következő évben valószínűleg időjárási nehézségek miatt elmaradt Gyürkében a házszentelés. Helyette májusban kereste fel Berszán Lajos káplán a gyürkeieket. Némi késéssel bár, de megszentelte a házakat és Tankó Imre Túlit házánál misézett. A mise utáni beszélgetés közben szóba került, hogy Gyürkének is kellene egy búcsúnap. Felmerült, hogy május 24. Szűz Mária, a keresztények segítsége ünnepe legyen a gyürkéi búcsú napja. A dologból azonban nem lett semmi, mivel Berszán Lajos más vidékre került, Gyürke pedig megindult az elnéptelenedés útján. Pálfi János, mint csíkszentgyörgyi fiatal káplán 1976 után két esztendőben is végzett házszentelést a havasokban. Fikó Béla és Karácsony Gyula kántorkodtak, énekeltek mellette. Eljutottak Csobányosba is. A csobányosi házszentelés végén, az utolsó háznál Pálfi János misézett. Miséjére összejöttek a csobányosiak. Mise szabadtéren, temetőben Csobányosi emlék A XX. században a Székelyföldnek azokon a tájain, ahol magyar tanyavilág alakult ki, a tanyai közösségek előbb vagy utóbb építettek maguknak templomot, kápolnát, iskolai miséző helyet. Ilyen helyeken járva a kutató gyakran hallja idős emberektől: Bezzeg az én időmben, amikor még nem volt templom, a havasi tanyák népének szabad téren, a nagy szervezőmunkával létrehozott haranglábak mellett és a körülkerített tanyai temetőkben miséztek a falvakból érkezett papok. Efféle elbeszélések jutottak eszembe, amikor 2002. augusztus 24-én Szent Bertalan napján részt vettem egy csobányosi szabadtéri misén. Egy kicsit visszacsöppentem a múltba. Egy korábban elterjedt és a havasokban gyakori kultuszforma kései előfordulásának lehettem szemtanúja. Ezért alábbiakban röviden összefoglalom csobányosi megfigyeléseimet. Menaságújfaluból elvileg régi út vezet Csobányosba, de ez az út a XXI. század elején olyan rossz, hogy traktorral is alig járható. Valaha ezen az úton közlekedtek az emberek Csobányos felé. Mivel személyautóval végképp