Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
Kevés olyan alkalom adódott a havasi tanyák világában, amikor a tanyalakók nyilvánosan eleget tehettek a római katolikus egyház vallási előírásainak. Például nem járhattak rendszeresen templomba, mert a legközelebbi templom 15-20 kilométerre állt lakóhelyüktől. Amikor a csinódiak és az egerszékiek hazalátogattak Gyimesbe, rendszerint elmentek az ottani templomokba. Misét hallgattak, meggyóntak, részt vettek a különböző ünnepi szertartásokon. Halvány emléke él annak is, hogy némely családok esztendőnként egyszer-kétszer sátoros ünnepeken elszekereztek Csíkszentgyörgyre misére. Ha havasi gyermeket kellett keresztelni, vagy tanyai fiatalok akartak összeházasodni, azok, akiket ezek a szertartások érintettek, ugyancsak felkeresték a csíkszentgyörgyi templomot. A havasi tanyák lakói a természettel vívott napi küzdelmük közepette is a gyimesi eleiktől örökölt vallásos lélekkel a maguk módján igyekeztek megfelelni a hitbéli elvárásoknak és követelményeknek. Pénteken nem ettek húst. Vasárnap és nagy egyházi ünnepeken az állatok ellátásán kívül más munkát nem végeztek. Például augusztus 20-át, Szent István első magyar király ünnepét rendre megtartották. Hangoztatták, hogy a vasárnapi munka nem hoz szerencsét. Az idősebb asszonyok nagy gondot fordítottak arra, hogy unokáikat megtanítsák imádkozni. Reggel és este a legtöbb tanyai lakos elmondott egykét imádságot. Több tanyában szokás volt, hogy a havasba került család tagjai esténként közösen imádkoztak. A tanyai viszonyok nem kedveztek az asszonyok pap nélküli imaösszejöveteleinek. Ennek ellenére 1950 táján létezett az Uz-völgyi tanyavilágban Rózsafüzér Társulat titokcserés rendszeres találkozókkal. Tagjai legtöbbször Tankó Andrásné Kulcsár Valéria házában jöttek össze vasárnap délutánonként. Ezt a korai Rózsafüzér Társulatot elmosta az idő. Azóta több kísérlet történt felújítására, legutóbb az ezredforduló táján. Az 1950-es években, amikor már nem működött szervezetten a Rózsafüzér Társulat, az asszonyok továbbra is összejöttek vasárnap délutánonként Fikó Béla házi kápolnájában, ahol Fikó Béla és Tankóné Kulcsár Valéria énekeket is tanított nekik. Amikor elindultak hazulról, azt mondták: Imádkozóba megyünk. A XXI. század első éveiben, valószínűleg korábbi hagyomány alapján, szokás, hogy nagyböjtben péntek délutánonként az egerszéki és a csinódi templomban egyaránt összejön néhány asszony és együtt imádkozik. Nagyjából ugyanezek az asszonyok találkoznak péntek délutánonként a két templomban húsvét és pünkösd között is. Ezeken az imaösszejöveteleken többek között a Szent Magdolna éneket éneklik. 204 A Szent Magdolna ének szövegét és kottáját lásd: SZÉKELY László 1997. 174., 447.
