Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)
TÁRSADALMASULÁS
rendelkezik, mint amekkorát 10 férfi egy nap alatt le tud kaszálni, lábon maradt füvét később maga vagy családtagja vágja le, mivel a kaláka egy gazda földjén egy napig tart. Annak ellenére, hogy írásbeli följegyzést nem készítenek arról, hogy melyik kalákában ki vett részt, mindenki tudja, hogy nála ki dolgozott, kinek tartozik munkával, tartozásából már mit teljesített és mi van még hátra. Legtöbbször jó munkabírású fiatal, 20-30 év közötti férfiak kaszálnak együtt. Idősebb akkor keveredik közibük, ha valamelyik tartozó, kalákabeli fiatalember valamilyen rendkívüli ok miatt nem tud eljönni dolgozni és idősebb férfit küld maga helyett. Esténként, vacsora után a kalákák résztvevői hosszadalmasan kaszát vernek, hogy másnap jó, éles szerszámmal állhassanak munkába. A kaszálást reggel hat óra körül kezdik, és este hat óra tájig dolgoznak. Az időt azonban nem mérik stopperórával. Inkább azt tartják fontosnak, hogy a kalákát szervező gazda kaszálóján befejezzék a kaszálást. Nem azt nézik, hogy már hat óra van, tehát mehetnének vacsorázni, hanem azt figyelik, hogy a kaszáló szélén még van egy kaszálatlan rend. Akkor tétovázás és megjegyzések nélkül lekaszálják, hogy azért az egy rendnyi fiiért ne kelljen már újra munkába állni a gazdának, illetve az egy rendnyi fu együtt takarítódjon a többivel. így némely napokon a kaszálás már 5 óra tájban befejeződik, máskor 7 óráig is elhúzódik. A kaszálókaláka napján nagy feladat vár a kalákát szervező család nőtagjaira. Nekik kell ellátni reggelivel, ebéddel, vacsorával a kaszásokat. 2001. augusztus 9-én megfigyelhettem egy kaszálókalákát, amelyet egy Csinód patakában lakó 26 éves fiatal gazda szervezett. Nyolc óra tájban felesége vitte ki a kaszálóra a reggelit: kenyeret, szalonnát, zöldpaprikát. Pálinkát is töltögetett a szénára ülő, falatozó férfiaknak. A reggeli befejeztével a fiatalasszony hazament, hogy segítsen anyósának az ebédfőzésben. A pálinkás üveget azonban kint hagyta a kaszálón. Férje napközben is, a rendek végén töltögetett belőle a kaszásoknak. Az ebédet kétfulü kosárban a fiatalasszony és anyósa együtt vitték ki a kaszálóra. Még szabad kezükbe is jutott vinnivaló, mert az ételeken kívül edényeket, evőeszközöket, pokrócot is cipeltek. A kaszálóra érve friss szénára terítették a pokrócot. Középre rakták az ennivalókat: húsos levest és túrós tésztát. A pokróc szélére helyezték a tányérokat, kanalakat, villákat. A férfiak körbeülték az ennivalót és jó étvággyal ettek. Közben az asszonyok pálinkával kínálták őket. Szomjúság ellen vizet is fogyasztottak. Estefelé az utolsó rend lekaszálása után, vállaikra vett kaszákkal elsétáltak a gazda közeli, Csinód patakai házához. Jó szorosan körbeültek egy udvari asztalt és nagy vidáman megvacsoráztak. Húsos zöldséglevest, majd utána szalonnát, kenyeret ettek. Közben újabb és újabb pálinkákat ittak. Vacsora után vidáman indultak el otthonuk felé.
