Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

TÁJ, NÉP, TÖRTÉNELEM

bemutattam, lesújtó véleménye volt a Kistölgyesi-szoros útviszonyairól. Elítélte a 14 „fűrész" tevékenységével összefüggő erdőpusztítást. Megörvendeztette viszont a Tábla pusztája vagy más néven Tölgyes gyönyörűséges fekvésű, orsószerűen kiszélesedő völgye.

1 Az ún. első katonai térképfelvétel erdélyi lapjait, a magyarországiaktól előbb, 1769 és 1773 között készítették.

14 Ha rátekintünk azokra a térképlapokra, amelyek az Alsó-Uz-völgyet és környékét ábrázolják, láthatjuk, hogy 1770 táján, Mária Terézia korában még jószerével háborítatlannak volt mondható a magashegyi táj erdőben, havasi legelőben bővelkedő természeti képe. Települések, állandó lakóházak valószínűleg nem léteztek a vidéken, még a Tölgyes névvel jelölt, határ előtti, szép fekvésű széles völgyszakaszon sem. A patakoknál csak az erdei utak kanyarogtak szeszélyesebben. Hegyenvölgyön áthatolva behálózták a havasi erdőrengeteget. Az utak létének tenyéré és a magyar földrajzi nevek sokaságára azért érdemes figyelnünk, mert együttesen bizonyítják, hogy az Alsó-Uz-völgyi határszéli táj nem gazdátlan vadonként élte a XVIII. században életét. Minden négyzetméternek volt tulajdonosa, birtokosa. Minden hegyét, hegyoldalát, völgyét, patakját, erdejét, legelőjét magyar néven emlegették azok a csíki székelyek, akik a területet erdölésre, legeltetésre, szénakaszálásra használták, és akik az erdei utakon rendszeresen jártak-keltek, közlekedtek, állatot hajtottak, terhet szállítottak. Az első katonai felvétel Alsó-Uz-völgyi térképlapjain láthatunk egy X sorral kísért hosszú útjelzést, amely valószínűleg valamiféle őrvonal ábrázolásának tekinthető. A különös őrvonal nem a moldvai határon, hanem attól nyugatabbra haladt. Néha 3-4 kilométerre megközelítette Erdély szélét, máskor cikkcakkjai 10-15 kilométerre is eltérültek a határvonaltól. Délen, Kászon legkeletibb hegyei között, a határhoz közel lépett be az általunk tanulmányozott területre. Hirtelen nyugatra fordult, átkelt a Baska patakon. Északnyugatra tartva, Aklosnál haladt át az Úzon. Néhány kilométert a Bence patak völgyében észak felé ment, majd némi kerülővel nyugat felé vette az irányt. A Kerekbükk tájékán északra fordult. A Csobányos közelében, a határtól alaposan eltávolodva, még nyugatabbra lendítette egy nagyívű kanyarulat. Gyürkétől nem messze átkelt a Csobányoson és északra, vagyis Gyimes felé haladva elhagyta az Alsó-Uz-völgyi tájat. Az őrvonal alapja valószínűleg egy erdei ösvény vagy erdei nyiladék jellegű út volt, amelyen gyalog vagy lóháton könnyen mozoghattak az őrszemélyzet tagjai. A közlekedő utat valamiféle kerítés, árok, sánc is 13 ORBÁN Balázs 1868-1873. II. 55-57. 14 HIT. I. kat. felv. 197., 213.