Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

CSÁNGÓ NÉPESEDÉSTÖRTÉNET ÉS A TANYAHÁLÓZAT KIALAKULÁSA AZ ÚZ-VÖLGYBEN

amelyen belül határokat vonni, a helyi, családi viszonyok ismerete nélkül fölöttébb kockázatos. Adódna az a lehetőség, hogy a háztartások számával azonosítsuk a tanyák számát. Legtöbbször kénytelen a kutató ezt tenni, pedig tudja, hogy a települési egységek és a háztartások, „gazdaságok" számának azonosítása miatt újabb kalandokba keveredik. De mi történjen az olyan esetekkel, amikor a ház közelében egy kicsi házban idős családtag lakik? Viszonylag egyszerű a helyzet, ha egy kenyéren él a fiatalokkal, csak aludni jár külön épületbe. Komplikáltabb a kép, ha külön kenyéren is él. Ebben az esetben a tanya két háztartást takar. Mi van akkor, ha az idős asszony kicsi háza némiképp kilóg a tanya többi épülete közül és nincs messze a szomszéd tanya legszélső épületétől? Milyen alapon tekinthetjük akkor egy tanyának a fiatal, kisgyermekes házaspár épületeinek és az idős nagymama kicsi házának térben és háztartásilag tagolt, de vérségi kötelékekkel és a napi érintkezés gyakorisági számával mégiscsak összekapcsolható együttesét? Csinódon a XXI. század elején is létezik olyan tanya, amelynek épületegyüttese két, egymástól néhány méterre álló lakóházból és két csűrből áll. Az egyik lakóházban idősebb, de még munkabíró, gazdálkodó házaspár, a másik lakóházban az előbbi házaspárral vérségi kapcsolatban álló, ugyancsak gazdálkodó fiatal házaspár lakik. Külön kenyéren élnek. Felülről nézve az épületegyüttes egy tanyának látszik. Kaszálók, erdők veszik körül. Elkülönül a környező tanyák épületegyüttesétől. Településnéprajzi szempontból a telep mindenképpen egy tanyának tekinthető, annak ellenére, hogy az ott lakók, mivel két háztartásban élnek, két tételt jelentenek az állami összeírásban. Az eset kiválóan tükrözi a tanyaszám és a háztartásszám összekapcsolásának kockázatát, reménytelenségét. A fentebb felsorolt nehézségek, amelyeknek sorát még hosszan folytathatnánk, talán kellőképpen érzékeltetik, hogy egyszerűnek tűnő, de mégis bonyolult feladatra vállalkozik az, aki a valóságban vagy valamelyik térképen meg akarja számolni az Úz-völgyi tanyákat. Ezért tanulmányomban mindig csak hozzávetőlegesen szerepeltetem a tanyák számát. Vitathatatlanul pontos tanyaszám tulajdonképpen nem létezik. Nem sokkal egyszerűbb a helyzet a népesség számával sem. A XX. század első feléből nem ismerünk olyan összeírást, amelyik a havasokban élő csángókat számba vette volna. Ha egyáltalán összeírták őket az állami népszámlálások idején, számuk a csíkszentgyörgyi népesség számában lappang. Az állami népszámlálások adatsoraiban látszólag 1956-tól, valójában 1966-tól tüntették föl Csíkszentgyörgy község összesített adatain belül a havasi területek népességi adatait. Kutatásaim során módomban volt tanulmányozni az 1959., az 1980. és a 2001. évi mezőgazdasági nyilvántartás csinódi, egerszéki, gyürkéi, csobá-