Bárth János: Úz-völgyi magyarok (Kecskemét, 2004.)

CSÁNGÓ NÉPESEDÉSTÖRTÉNET ÉS A TANYAHÁLÓZAT KIALAKULÁSA AZ ÚZ-VÖLGYBEN

születésűnek jelzett 190 Úz-völgyi lakos milyen arányban voltjelen a négy tanyás területen és milyen arányban kötődött a négy gyimesi helységhez. 1967. évi lakóhely Születési hely Összesen 1967. évi lakóhely Gyimesfelsőlok Gyimesközéplok Gyimesbükk Kőstelek Összesen Csinód 31 20 31 5 87 Egerszék 24 13 4 10 51 Gyürke 13 — 1 8 22 Csobányos 25 1 2 2 30 Összesen 93 34 38 25 190 Madarász Ferenc plébános 1967. évi családi kartonjai ürügyén felvethetjük a migráció-kutatás egyik régi sarkalatos kérdését: hihetünk-e száz százalékos biztonsággal a történeti források írói által feltüntetett származási helyek valódiságában? Ha XVIII. századi a forrásunk, legtöbbször hinnünk kell, hogy az elénk kerülő származáshely jellegű adat valódi származáshelyet takar. Egyebet nem igazán tehetünk. Más a helyzet, ha a forrásunk a XX. század második felében keletkezett. Ebben az esetben az írott forrásban szereplő gyanús adatot összevethetjük, szembesíthetjük a népi emlékezet adatával. Vizsgálódásunk során könnyen kiderülhet, hogy az írott forrás a papírformát tükrözi, a valóság, az élet viszont sokkal bonyolultabb a papírformánál. Kiváló példaként felhozhatjuk a lesődi Fodorok esetét. Madarász Ferenc plébános 1967. évi, egyébként nagyon kiváló családi kartonsorozatának egyik lesődi kartonján azt olvashatjuk, hogy Fodor György 1911. október 5-én Kászonfeltízen született. Egy másik karton pedig azt tanúsítja, hogy Tankó Árpád Vajda felesége, Fodor Ágnes, aki egyébként Fodor György nővére volt, 1910. február 27-én Kászonban látta meg a napvilágot. Mindebből logikusan arra gyanakodhatnánk, hogy Fodor György családja Kászonból származott Lesődbe. Ha a történészt elragadná a fantáziája, nagy elméletet gyárthatna arról, hogy a gyimesiek mellett a kászoniak is részt vettek az Úz-völgyi tanyavilág létrehozásában és benépesítésében. Szerencsére XX. századi írott forrásról van szó, amely összevethető a Fodor család emlékeivel, sőt Csinód és Egerszék más idős lakóinak tudásával is. Az összevetés meglepő eredményt hoz, amely eredmény kellőképpen szimbolizálja a forrásaira hagyatkozó történész kiszolgáltatottságát, a népesedéstörténeti kutatás reménytelenségét. Látszólag az írott forrás a Fodorok esetében is az igazságot, a papírformát tartalmazza. Madarász Ferenc plébános nem tévedett és nem végzett hanyag munkát. Fodor György