Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Barna Gábor: 18. századi migrációs mozgalmak. Nógrád megyei betelepülők a tiszazugi Csépán
BARNA Gábor 18. századi migrációs mozgalmak Nógrád megyei betelepülők a tiszazugi Csépán Egy korábbi tanulmányomban egy személy mozgásának nyomonkövetésével próbáltam a 18-19. század fordulójának magyarországi migrációjára vonatkozóan néhány megállapítást tenni. Elsősorban arra vonatkozóan, hogy az egyes emberek és családok mozgása nem véletlenül és spontán módon történt, abban szerepet játszhatott önmaguk vagy elődeik származásának emléke, s közvetlen tapasztalata.56 E kérdéskörrel foglalkozott jubiláló kollegánk, Bárth János is, akinek köszöntésére most egy alföldi kisnemesi település, Csépa lakosságának településtörténetét tekintem át. E vizsgálat is a korábbi tanulmány tanulságával szolgál: a nemesi származású telepes családok mozgása történhetett birtoklástörténeti előzmények ismerete alapján. Nem spontán migrációról van tehát szó ebben az esetben sem. Botka Jánosnak Csépa község történetét bemutató könyve57, valamint egy munkaközösság által készített, s szerkesztésemben megjelent tanulmánykötet58 igazolta azt a századunkban mindinkább halványuló, ám addig viszont szívósan élő hagyományt, hogy a mai Csépa lakosságának meghatározó része, a csépai családok sokasága Hont, Nógrád és Heves megyék területéről költözött a 18. század folyamán mai alföldi lakóhelyére. Botka János megállapítását a munkaközösség 1970-es évek végi kutatásai nemcsak igazolták, hanem újabb adatokkal is alátámasztották, s e történeti, településtörténeti, népességtörténeti kapcsolat máig, vagy a közelmúltig ható kulturális vonatkozásait is feltárták. így több tudományág sajátos eszköztárával megerősítették az addigi ismereteket. Mindezek a tények bizonyára ismertek is, vagy bárki elolvashatja őket az idézett munkákban, ezért csupán vázlatosan utalok az ismertnek feltételezett adatokra. E kutatásoknak egyik nagy tanulsága számomra, hogy ezek a belső migrációk, vagy legalább is egy részük, nem spontán népmozgást jelentettek, hanem a birtoklástudaton alapuló szervezett települést. Néhai Mészáros Lukács 1974-ben így beszélt a csépai családok eredetéről: Én úgy hallottam az anyámtul, hogy Csépa lakói valamikor Nógrád megyébül gyüttek ide. Azért is csúfolták őket palócoknak. Egy király, nem tudom már melyik, ezt a falut Móric generálisnak adta. Ennek a Móricnak vót öt lánya, ezeket Tercsi, Palotai, Cúc, Szántó és egy Csete vette el feleségül. Ezek az ősi csépai családok. Ezek tótok vótak. Van itt több ilyen név is: Pekárik, Kalcsu, mer a palócoktul hozták a munkásokat. Aszerint az öt család szerint osztották fel a földeket. A szőlők most is így vannak felosztva: Cúc rész, Palotai rész, meg a többi. Zarnóc, Kanyó, ez mind tót név, úgy telepedtek le, de hogy hányba, ezt nem tudom. 36 BARNA Gábor 2003. 57 BOTKA János 1977. 38 BARNA Gábor 1982. 225
