Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
aránt. Ezt elősegítette, hogy Bölcske nem volt tímárbirtok, hanem a török kincstári birtokot formált belőle, s így szerencsésebb helyzetbe került, mert csak a kincstári jövedelmek bérlőivel ismerkedett meg. A gazdasági erősödés bizonyítéka, hogy az 1546 és 1590 között készült adóösszeírások alapján az adófizetésre kötelezhetők aránya a népesség 17%-ról a tizenötéves háború előestéjére 74%-ra, azaz négyszeresére emelkedett. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy kiegyensúlyozott, erőteljes va- gyonosodási folyamat zajlott Bölcskén a tizenötéves háborút megelőző időszakban. Nem érvényesültek a település esetében azon sajátosságok sem, amelyek a Duna menti mezővárosok 16. századi fejlődését a 17. századra visszafordították. A török hatalom nem helyezett el őrséget a településen (mint például Földváron vagy Szekszárdon, Tolnán), s nem jelentek meg a magyarokkal szemben komoly gazdasági előnyt magukénak mondható mohamedán (török, bosnyák), raguzai kereskedők sem, mint például a szomszédos Tolnán.55 Kedvező volt továbbá, hogy a mezőváros földesura Eszak-Magyarországon élt, a palotai vár pedig nem közvetlenül, hanem bérlő útján érvényesítette jogait a település felett. így polgárai magyar földesuruktól távol, kedvező adózású hászbirtok- ként meglehetősen szabadon szervezhették mindennapi életüket, amelyet rendes kerékvágásából csak időnként zökkentett ki egy-egy időlegesen ható rendkívüli esemény, mint Deli Markó túlkapásai. A családnevek, foglalkozások továbbélése, a módosabb családok igazolható módon való talpon maradása máig ható következménnyel járt: sok más elpusztult településsel ellentétben Bölcskén a középkori forrásokban említett családok leszármazottai ma is többnyire önálló gazdálkodók. IRODALOM K. BALOGH János (szerk.) é. n. Évszázadokon át (Tolna megye történetének olvasókönyve) I. Szekszárd BÁLINT Alajos 1938 A kaszaperi középkori templom és temető. In: Dolgozatok XIV. 139-190. Szeged BARDOS Edit 1978 Középkori templom és temető Kaposvár határában I. Somogyi Múzeumok Közleményei 3. 187-234. Kaposvár 1987 Középkori templom és temető Kaposvár határában II Somogyi Múzeumok Közleményei 8. 5-82. Kaposvár BÁRTH János 1975 A kalocsai szállások településnéprajza. Kalocsa 1999 A kalocsai érsekség Duna menti jobbágyainak migrációja a XVIII. században. In: Cumania 16. 291—310. Kecskemét 55 RÚZSÁS Lajos 1966.213-214. 215
