Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Nagy Janka Teodóra–Szabó Géza–Szabó G. Tamás: Régészeti, néprajzi és történeti adatok a Duna mente 16–17. századi településtörtéhez a bölcskei késő középkori temető tükrében
a raguzai kereskedők térnyerésére.'2 Valószínűleg ők lesznek az itáliai divat közvetlen elterjesztői és szállítói. A férfiak megjelenésében és anyagában is szerényebb viselete inkább a vásárokban hagyományosan kapható anyagokból készült — elég talán itt a vásárokban szinte napjainkig kapható vasalt csizmákra utalni. A színes női ruházat viselőjének társadalmi helyzetét pontosabban tükrözte, mint a férfiviselet. így a hajdúknak elég volt csak ránézni az összeterelt fehémépre, s pontosan tudhatták kit érdemes elvinni, kiért mennyi váltságdíjat lehet kérni. Persze praktikus okai is voltak a válogatásnak: a kereskedést és így a pénzügyeket is elsősorban a férfiak intézték, hiszen főként ők tudták előteremteni a váltságdíjat. írott forrásunk esetében is a nők biztosítékot jelentettek a váltságdíj megfizetésére. A túlkapások, a királyi Magyarországon való könnyebb boldogulás reményében ugyan Bölcskéről is voltak elköltözők a háborús időszakban — például sokan menekültek Ráckevére és környékére, Komáromba vagy Győr környékére —, de a lakosság zöme helyben maradt, vagy a zavaros idők elmúltával visszatért lakóhelyére. Ezért nevezhette a települést 1620-ban a Sztambulba induló követ, Rimay János társaságában utazó Révay János ,jó magyar falunak”. Az biztos, hogy a tanúvallomások felvétele során sokan az adott időpontban más településen éltek, de hogy nem lakatlan helyről, hanem csak az adminisztráció hiányosságairól van szó, amikor a palotai urbárium 1617. október 19-én néptelen helyként jegyezte be Bölcskét, az is bizonyítja, hogy Nagyhalászra menekült földesura, Paksi Miklós 1612-ben kelt végrendeletében bölcskei jószágairól is intézkedett. Számontartotta, mert jövedelmet húzott belőle. Az adójegyzékben Révay János megjegyzését követően mindössze nyolc esztendővel 1628-ban már 33 házat írtak össze, s ezzel Bölcske a legnépesebb helységnek számít a ráckevei nahijében. Ugyanezen esztendőben már református lelkész is szolgált a mezővárosban. Baranya János pedig 1639-ben az egyház számára díszes ónkannát készíttetett. Mindez nem egy elpusztult településre utaló adatsorozat.52 53 A város lakosaiból álló csoport tagjai 1648-tól Batthyány Adám hivatásos marhakereskedői voltak. A számadáskönyv bejegyzései között az 1604-es tanúvallatásból ismerős családok sarjainak nevével is találkozhatunk: Tót Mihály, Látos János, Varga Miklós. Látos János 1650-ben a marhakereskedelem mellett már a halkereskedelemnek is meghatározó alakja volt.54 Bízunk abban, a fentiekben sikerült bizonyítani, hogy az írott és a tárgyi források egybehangzóan alátámasztják azt, hogy a tolnai Duna mentén fekvő Bölcske azon kevés település közé tartozott, ahol a tizenötéves háború, annak hadieseményei, gazdasági és társadalmi következményei a fejlődést lényegesen nem vetették vissza. Ennek oka abban kereshető, hogy Bölcske földrajzi fekvésénél fogva részesült mindazon előnyökből, amelyek Szigetvár elestét követően a Duna menti mezővárosok fejlődésére pozitív módon hatottak. Ugyanakkor voltak egyéb olyan sajátos körülmények, amelyek miatt szerencsésebben vészelhette át a tizenötéves háború pusztításait. Egyrészt sokat számított, hogy a tizenötéves háborút megelőző időszakban sikerült kellőképpen megerősödnie gazdasági és társadalmi szempontból egy52 RÚZSÁS Lajos 1966. 214., 216. 53 SZILÁGYI Mihály 1978. 28.; HAVASSY Péter 1994. 25. 54 HAVASSY Péter 1994. 63. 214
