Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun tőkeföld és használata

ében az adott településen alkalmazott redempciós kulcs szerint az önkormányzat állapította meg.

Volt olyan település, ahol a földváltságot az adófizetőkre adóforintjaik után vetették ki, s a meglévő vagyoni és társadalmi tagolódást átmentették a redempciót követő időszakra. Ilyen település volt Halas.

Halason minden adóforint után 11 forint váltságot vetettek ki az adófizetőkre. A redimáló a befizetett pénzéért jogot szerzett arra, hogy az osztatlan redemptus tulajdonból egy részt egyéni tulajdonba és birtokba kapjon. Mint redemptusnak jussa volt az egész határhoz, de egyéni tulajdonba és birtokba csak abból a határrészből vehette ki a jussát, amit a közösség e célra felosztani határozott. Fehértó-pusztán például 1747-ig minden redemptus ott szántott, kaszált, ahol akart. 1747-ben felosztották a pusztát, s az osztás kulcsa minden redempciós forintra 300 négyszögöl kaszáló és 125 négyszögöl szántó2 lett. Ezt nevezték később fehértói jussnak. Az egyes határrészeken kiosztott redemptus juss egysége eltért egymástól. Minden felosztásra kijelölt határrésznél külön-külön állapították meg, hogy hány forintért mekkora területet adjanak, vagyis mi legyen a határrész osztókulcsa. Miután megszabták, hogy a felosztásra kijelölt pusztákból kinek mennyi a jussa, döntöttek arról, hol adják ki a területet. Pl. Bodoglárpusztából egy forint és 30 krajcár váltságért egy öl széles és 222 öl hosszú terület jutott minden redemptusnak.3 Mivel Bodoglár nem minden része volt szántásra alkalmas, voltak, akik a bodoglári jussukért a Halashoz tartozó Tajón, Eresztőn, Balotán vagy a Göböljáráson kaptak birtokot. A redempció lezárulásakor minden halasi redemptusnak volt:

1. szállás jussa, más néven ezt hívták tőke tanyai kaszálónak. Az eredeti osztásnál ide sorolták a fehértói juss kaszáló részét, de kiadhatták Pirtón, vagy máshol,

2. szántóföldje, ami lehetett külső nyomási juss, vagy kis nyomási juss és a fehértói juss szántóföld része, de szintén megkaphatta máshol,

3. második kaszálója, amit megkaphatott bodoglári jussként valamelyik kaszálónak kijelölt pusztából.

A bonyolult földkiosztás után a földtulajdonlást és birtoklást bejegyezték a földkönyvbe, mi által a tulajdonjog elismerést nyert. A legkorábbi Liber Fundit 1755-1763-ig vezették.4 A kötet alkalmas volt arra, hogy hiteles nyilvántartást adjon minden földváltó személyenkénti szántó és kaszáló földjének nagyságáról, helyéről és területéről. A halasi önkormányzat ugyanis a jászkun települések többségétől eltérően a kaszálók egy részét tőkefoldnek adta birtokba. A változásokat időről időre feljegyezték, illetve az egész települést átfogóan érintő birtokváltozás esetén, pl. az 1791-1793-ban véghezvitt tagosításkor teljesen új földkönyvet készítettek.5

Az egyéni birtoklású jászkun fold nagyságrendi elhelyezését az ország birtokszerkezetében az eltérő helyi mértékegységek nehezítik. A kerületi szinten sem egységes mértékek miatt a kutatók közös nevezőnek a „forintos föld” egységet tekintik. Bagi Gábor a váltási összegek alapján kimutatta a helyi birtokszerkezetben

2 NAGY SZEDER István 1993. 39.

3 NAGY SZEDER István 1924. 92.

4 Bács-Kiskun Megyei Levéltár (a továbbiakban BKML) Kh. lt. Ksz. 168. és 169.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2002.

5 BKML Kh. lt. Ksz. 170.

182