Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Székelyföldi képeslapok - Farkas Irén: A csíki fazekasság történeti áttekintése
A csíkmadarasi központ, fekete és zöldmázas valamint piros mázatlan használati kerámiát készített, amelynek első alapos bemutatását Kós Károly végzi el. Főként fekete edényeiről vált híressé. Az edények mellett csempét is készítettek (mázatlant és mázast egyaránt), ami elkülönült mesterségággá fejlődött. Ezek külön utcában a „csempe”, „csempések” utcáját róluk nevezték el, ami jelen pillanatban is fennmaradt. A CsSzM tárgyanyagában néhány korai darab is megtalálható, amelyet a már említett kiállításon és annak katalógusában bemutattunk.56 A mai napig működő néhány fazekassal, ma inkább fazekashelynek mondható Csíkdánfalváról a néprajzi szakirodalom mindeddig feltételezte, hogy működésének kezdetei korábbra tehetőek, de forrás-adatok erre nézve nem voltak. Kós Károly így fogalmaz: „Sajnos már kevesebbet tudunk a csíki mázatlan „pirosedényről”, azaz „parasztfazékról”, amelynek jelentősége itt már kisebb volt a fekete és mázas edényeknél.”57 A 18. században itt létező vashámort és fűrészmalmokat tartják érdemesnek megjegyezni, csak az 1750-es adóösszeírás említ Csíkdánfalván két fazekast: Gál Miklós- ollarius, libertinust, Fazakas György- ollarius, jobbágyot. Tehát ekkor Dánfalva már fazekashelynek számítható. A század végén az 1785—1786-os adóösszeírás Dánfalván nem említ fazekasokat, de a szomszédfalusiak, a karcfalviak elmondják róluk, hogy fazékkal is kereskednek. A 19. század elején is inkább a deszkával való kereskedést emelik ki. Benkő Károly 1853-ban azt mondja, hogy „alkalmas, szép edényeket készítenek”58 E század közepén azonban a falu anyakönyvéből 15 fazekas nevét tudjuk meg: 1857-1895 között: Csáky János, Pál Simon, Csáky Imre, Csáky István, Gál Albert, Gál András, Böjté István, Ágoston Péter, Ágoston Gergely, Fibula Ferenc, Todor János, Ábrahám Bertalan, Gál János, Csáky Domokos, Böjté István. (Fibula Ferencet Kós Károly idézett művében „Figurádként emlegeti, valószínű a szóhagyományban így maradt fenn). A csíkdánfalvi római katolikus népiskola anyakönyveiben és naplóból 1886-1939 között tudjuk, hogy fazekasmester: Ábrahám Bertalan, Böjté István, Csáki Antal, Jakab Simon, Böjté Antal, Csáki János, Jakab Mihály, Gál Sándor, Antal András ( Gergelyé), Csáki István, Kajtár János, Gál János, Pál Simon, Todor Simon, Gál Mihály, Csáki Domokos, Antal Illyés, Gál András, Gergely Mátyás, Fibula Ferenc, Ábrahám Márton, Böjté Jakab, Gergely Sándor, Fibula János, Ambrus Illyés, Albert István, Gál Ábrahám, Gál István, Ábrahám Albert, Fülöp Sándor, Ábrahám János, Böjté Ferenc, Csáki Gergely, Antal Imre, Pál Béla, Pál István, Pál Albert, Fibula József, Albert Sándor, Gergely János. A század végén a már említett szerzők, T. Nagy Imre, Vitos Mózes, mint működő fazekasközpontot jegyzik fel. 1902-ben a Székely Kongresszus beszámolója szerint 20 évvel azelőtt 80, a század elején 35 család folytatja a mesterséget: „Itt vörösre égő agyagból igen jó és elég csinos főző- és használati edényt készítenek; a díszítés primitív, mert ez használati edényeknél nem lényeges. A dánfalvi edényeknek Romániában59 nagy keletje van, de mert kivitele most már lehetetlenné van téve, élelmes romániai vállalkozó az olcsó anyagot szállítva vámmentesen abból a Dán56 FARKAS Irén 1997-1998. 57 KÓS Károly 1976. 58 BENKŐ Károly 1853. 59 A történeti Romániát, Regátot értik ezen. 496
