Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Népesedés–Migráció–Kontinuitás - Ricz Péter: Szabadka és környéke népesedéstörténete a honfoglalástól a XVIII. századig
Wer es, Franciscus Ihos, Bartholomeus Thanchos, Andreas Sary, Emericus Bakay, Gregorius Nagh, Stephanus Myko, Marthinus Mathe. Ger gye - Györgyén (98 fo): Johannes Elex, Laurentius Gobor, Gregorius Modway, Matheus Kerezthes, Gregorius Berey, Borrobas Sándor, Pertus Barky, Ladislaus Thombolo, Mathias Thombolo, Andreas Hernye, Petrus Nagh, Andreas Herdy, Philippus Ferenczy, Ciriacus Byro, Johannes Hegedews, Gallus Balog, Andreas Herwolya, Johannes Zepe, Valentinus Haynal, Valentinus Mezaros. Nappfen - Nagyfény (65 fo): Gabriel Simon, Valentinus Bodo, Stephanus Fwtho, Ambrosius Katho, Johennes Balog, Antonius Katho, Fabianus Katho, Michael Kenez, Michael Bakachy, Benedictus Dyznos, Matheus Kazdagh, Georgius Bárányos, Petrus Byzo, Johannes Bakos, Georgius Thoth, Blasius Marthon, Dominicus Fodor, Blasius Feyerlww, Thomas Simon, Johannes Simon. Chontafeyer - Csantavér: (64 fő) Vitalis Chykay, Valentinus Kara, Antonius Nagh, Blasius Zathy, Matheus K., Stephanus Zathy, Clemens Nagh, Emericus Toth, David Chakay, Andreas Nagh, Benedictus Baxa, Vincentus Baxa, Thomas Gywrsa, Urbánus Borza, Georgius Weg, Thomas Nagh, Ambrosius Borhos, Martinus Symandy, Valentinus Bwzas, Andreas Feyer. Ha az oklevél adatai pontosak (és miért ne lennének azok) akkor igazolást nyer Iványi István állítása, hogy Szabadka és környékének magyar lakossága csak a mohácsi csatát követő zavaros időkben kezd fogyatkozni. Ugyanakkor az ostromló sereg létszámából azt következtethetjük ki, hogy a szabadkai vár egy jelentős katonai erősséget képviselt. A zavaros idők első szakasza közvetlenül Mohácsot (1526) követően játszódik le. Ekkor lép a történelem színpadára egy „titokzatos” személy, akit a levéltári dokumentumok is megörökítenek, és aki a szerb nép hagyományaiban valóságos nemzetmentő hőssé nőtte ki magát. A „fekete emberről”, a magát cárnak nevező Csemi Jovanról azaz Jovan Nenad Cmiről van szó, aki létező személy volt, mégpedig a jelek szerint romániai szerb származású tehetséges zsoldosvezér. Kihasználva a törökök dúlta és trónharcban kettészakadt magyar királyság zűrzavaros belpolitikai helyzetét a korábban említett „Mátyás király-féle” harmadik védelmi vonal térségében egy területileg meg nem határozható mini államot hozott létre. Személyével és tetteivel több korabeli krónika, de még több nemzeti túlfűtöttségtől sem mentes újabb kori történelmi munka foglalkozik. Ez utóbbiak közül kiemelkedik Mirko Grlicának e témakörre vonatkozó átfogó kritikai értékelése melyben a nemzeti romanticizmus elfogultságától mentesen taglalja „Joani Charo Nenada” történelmi szerepét. Különösen a Szabadkára vonatkozó megállapításai jelentősek, amelyből kitűnik, hogy „Jovan Cár” csak rövid ideig tartózkodott „Török Bálint szabadkai várában”, ugyanis „Zabathkán” Subota Vrlié személyében helytartót hagyott. Ő maga 1527 tavaszán több ezer főnyi főleg szerb zsoldosokból álló seregével új ura és szövetségese, I. Ferdinánd király megbízásából volt gazdája, Zápolya (János király) ellen vonult és Szegeden illetve annak környékén állomásozott. Többszöri csatározás után 1527. június végén János király és néhány magyar főúr egyesített csapatai a sződfalvi (Arad-Lippa között) csatában szétverték a Cmi Jovan-féle hadsereget. Ezt követően „Jovan Cár” Szegedre menekült, ahol puskalövés okozta halá249
