Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Hála József: Hogyan gyűjtöttek elődeink? Anekdoták és történetek a magyar néprajztudomány klasszikusairól II.

Jankó János 1890-1891-ben végzett gyűjtőmunkát Kalotaszegen,12 ahol egy időben „állandó fuvarosa” egy hetvenéves öreg mákói ember volt.13 Kalotaszeg első jelentős néprajzkutatója róla a következőket jegyezte fel:

„[■■■] Előbb említett öreg,kocsisomat még külön is meg kell dicsérnem; a kalotaszegi gazda lovait kihasználja a különösen abban a munka időben, a mikor én ott jártam. így aztán az ember nehezen kap fuvart s ha kap, oly lassan döczög a szekér, hogy bizony sokszor szívesebben gyalogoltam órákig mellette. Az öreget, mint fuvarost azért nem ajánlották, mert iszonyúan hajt, lovai vágtatnak. Én felfogadtam s mondhatom az öreg a róla elterjedt híreket épen nem czáfolta meg az én nagy megelégedésemre. soha nem felejtem el, hogy egy jó ebéd után, vagy annak reményében az öreg mily jókedvűen kergette lovait. Néha szint megijedtem, olyankor nevetve felelte az öreg: »nem azért kaptak uj patkót a lovaim, hogy lassan menjenek« - »De az uj patkók tiszteletére nem akarok ám kifordulni« feleltem én. - »70 év, 70 év!« mormogta az öreg, igy hivatkozván hosszú tapasztalataira. " 14

Hófúvás és farkasok

Vikár Béla 1900 telén Herrmann Antallal és fiával, Károllyal, valamint Radnóti Dezsővel, Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) főtitkárával ment a székelyföldi Énlakára népdalokat gyűjteni. Az odavezető úton majdnem szerencsétlenség érte őket:

Társaim: [...] már-már megbánták a szánkón nem minden baj nélkül megtett kirándulást. Oly nagy volt ugyanis a havazás, hogy az út sem látszott. Óriási völgy terült el az út mentiben s a hó azt is egészen elfodte. Szánkónk a meredek völgy szélén haladt. Egy helyen hirtelen megtorpant a ló s a kocsis leugrott. Kitűnt, hogy a meredek szélén vagyunk. Még egy lépés s a szánkó velünk együtt a száz méternél is mélyebb völgy fenekére kerül. Az állat ösztöne mentett meg a végpusztulástól. [..] ” 15

Máskor, a székelyföldi Siklóra menet éppen csak elkerültek egy farakást:

,,[...] Evekig folytattam ezt a tallózást. Később mellém szegődött, mint segítőtárs a szintén ügyes gyorsíró, König György, a hírneves matematikus, König Gyula professzornak a fia. Együtt jártunk, többnyire gyalog, vagy cigánynapszámossal a girbe-gurba székely utakat Erdély-szerte. Egy szép őszi napon a dalairól nevezetes Siklódra igyekeztünk gyalogszerrel. Cigányunk vitte a gépet [a fonográfot]. Félúton a hegyi faluhoz egy szénásszekér állt előttünk. Amikor beérkeztünk a faluba, ott riadt lelkendezéssel fogadtak:- Hát maguk erre járnak? Nem tudják mi esett itt meg?

12 Gyűjtéseinek legnagyobb eredménye: JANKÓ János 1829a.; a mű a szerző kalotaszegi cikkeivel és kísérő tanulmányokkal ellátott reprint változata: JANKÓ János 1993.

13 JANKÓ János 1892b. 27.

14 JANKÓ János 1892b. 28.

15 VIKÁR Béla 1933a.

547