Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Lukács László: Sokféle bírák. A faluközösség önigazgatásának „népi” tisztségviselői
Zár, es lakat alatt tárcsák1741-ben ismét foglalkoztak a malomporral: „Malombí- rák atyánkfiain (a) k ő kglmek(ne)k, a ’ Malom por hogj magok hasznokra fordíttas- sék, meg-nem engettetik, hanem hogj az Malomhoz kivántató szappan, vas, és fadgjúrafordíttassék... meg-kívánnya a’Nms Universitas.”49 A baráti (Háromszék m.) malombírák tevékenységét a Nemes Barothi Malmos Gazdaság 1841-ben elkezdett jegyzőkönyvéből ismerjük. Baráton a malmos gazdaság ügyeit a főmalombírónak alárendelt három malombíró intézte. Megválasztásuk után esküt tettek, hogy feladataikat a legjobb tudásuk szerint látják el. Felügyeltek a malom állapotára, a molnár munkájára, akit szolgálata végén elszámoltattak. Számadást készítettek a malmos gazdaság bevételeiről és kiadásairól, ők osztották ki a tulajdonosok között a malom jövedelmét. Megszervezték a nagyobb karbantartási munkákat. A malombírák képviselték a társaságot peres ügyekben. Hivatali idejük Szent György napig tartott, amikor a következő malombíró-választás alkalmával éves munkájukról számadást, gazdálkodásukról pénzügyi beszámolót készítettek, amit a gazdaságnak ellenőrzésre bemutattak. Eves munkájukért a malom vámgabonájából a részjogukon felül két-két véka búzát és ugyanennyi malomport kaptak. Ha valamely feladatukat elhanyagolták, akkor a malmos társaság pénzbírsággal sújtotta a baráti malombírókat.50 Székbíró A város vagy a község elöljárói, tanácstagjai közül a székbíró (mészáros bíró, pacalbíró) a mészárszékek, vágóhidak, húsboltok felügyeletével foglalkozott, ezért húslátónak, széklátó nak, látóbírónak is nevezték. Engedélye nélkül a mészárosok nem vághattak állatot, nem mérhettek húst. Ellenőrizte a mészárszék tisztaságát, megtiltotta a silány, fertőzött hús árulását.51 Törött lábú, sérült marhák húsát is csak engedélyükkel mérhették ki. Debreceni rendtartás szerint, ha a mészáros engedélyük, tudtuk nélkül vágott, a húst elkobozták. A komáromi rendtartás előírta, hogy mindennap járják végig a mészárszékeket, foglalják le a silány, rossz húst. Ha a városok saját kezelésben tartották a mészárszéket, akkor a székbírák vásárolták a marhát, ők mérték ki. A székbíráknak minden állatvásárban elővásárlási joguk volt, és szükség esetén — a település húsellátása érdekében — rekvirálás útján is szerezhettek marhát.52 53 Kolozsvár statútuma a megvásárolt állatok nyilvántartásáról így rendelkezett: „Annak okaerth minden mezaros, amelj barmot az Coloswari határon vezen, azt addegh sehowa se az varos mezejere se masuwa ne haythassa, hanem eleob az lato avagj beliegzeo Mesterrel megh beliegheztesse.'’5 i Kolozsváron a széklátó mestereket a vásárbírák felügyelték, ahogy erről a Polgárkönyv rendelkezett 1584-ben: „Hogy penig az Lato mesterekis Zorgalmatosbak legienek az eo tiztekbe Az wásárbirak vigiazanak az Mezarzekreis, hogy io es Ételre elegendeő hvst arul49 SZABÓ T. Attila 1996. VIII. 120, 126. so OZSVÁTH Gábor Dániel 2004. 54-55. 51 TÁRKÁNY Szűcs Ernő 1981. IV. 584-585. 52 SZENDREY Ákos 1929. 26. 53 Magyar Jogtörténeti emlékek I. (1885) 243-244. 407
