Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Néprajzi csoportok – Történeti tájak - Kürti László: A Kiskunság és a Felső-Kiskunság: betelepülés, tájtörténet és regionalizmus

összevonva 1926-ben, Gátér 1924-ben vált véglegesen önálló településsé. Bács- Kiskun megye 1950. január elsejétől való létrejöttével Kunfehértó, Bugac és Kömpöc 1950-ben vált önállóvá. Petőfiszállás (a valamikori Ferenczszállása) 1952- ben, Kunszállás 1954-ben jött létre, azonban Fülöpjakab 1990-ben vált ki Kunszállásból és lett önálló. Ugyanebben az évben (1954) jött létre Kéleshalom is. Fülöpháza 1948-ban szakadt el Fülöpszállástól. Bugacpusztaháza 1989-ig Bugac részeként, azóta azonban már önálló faluként létezik. 1949-ben, az 1872-ben létesült Peszéradacs vált ketté és jött létre Kunadacs és Kunpeszér. Kunbaracs 1950-ben vált el Tatárszentgyörgytől. Felső-Lajos 1986-tól már önállósul, ám bizonyos tekintetben még Lajosmizse része.

A jász vándorlás és telepítés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Kiskunság karaktere és társadalma változzon. Ennek a társadalmi mobilitásnak köszönhetően az 1877-ben létrejött Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye lakossága átrendeződött és a népességstatisztika igen jellegzetesen illusztrálja ezt: míg 1880-ban a megye lakosságának 76.2 százaléka volt helybeli születésű, addig a századfordulóra ez az arány már csak 67.3 százalék; ez 1910-re még tovább apadt egészen 61.9 százalékra.96 A Felső-Kiskunság új helységeibe egyre nagyobb számban költöztek be a környék nagyvárosainak lakosai. Kecskemét népességszaporulata nem érte el a Duna-Tisza közén lévő városok népességszaporulatát (pl. Cegléd, Kiskunfélegyháza), mivel 1881-1890 között a népfeleslege a szomszédos új pusztákra települt ki. De érkeztek a pusztai községekbe más etnikumúak és vallásúak: reformátusok, izraeliták és cigányok is. Míg Lajosmizsén 1854-es Palugyay-féle összeírás szerint 9 izraelita élt, addig az 1881. évi statisztika szerint Lajos, Mizse és Bene területén már 16 izraelita vallású egyén volt97, és 1900-ban már 154 zsidó vallását számoltak össze Lajosmizsén! A reformátusok 1900-ban 819-en voltak, de ez a létszám 1910-re visszaesett 721-re, majd tovább csökkent 1920-ban 568-ra. A reformátusok jó része Nagykőrös, Cegléd és Kecskemét református családjaiból került Lajosmizsére. Ismert tény az is, hogy az 1880-1890-es években Ó- és Újkécske lakosságának nagyrésze a szomszédos Kocsérra járt dolgozni napszámba és cselédnek.98

Az alföldi agrárnépesség mellett az iparos-kereskedő réteg más területről érkezett. Az első lajosmizsei zsidó beköltözők a Diamant, Bernfeld, Emszt, Ferenci, Schwartz, Spitzer, Weisz, Weszfried kereskedőcsaládok voltak. Az 1897-es mező- gazdasági statisztika szerint: dr. Schwartz Soma 609 kh területtel rendelkezett. Ebből szántó volt 279, legelő 230, a többi erdő, rét, kert, nádas és 51 hold földadó alá nem eső terület. Az orvos-földbirtokosnak 12 cselédje (munkása) volt. A gazdaságában legfontosabb gépei: vetőgép, 2 rosta, 12 eke, 3 borona, 10 igás szekér. Állatállománya: 55 szarvasmarha, 33 ló, és 1678 sertésből állt. Kétségtelen, hogy nem egy átlag zsidó polgárról volt szó.99 A zsidó lakosok közül sokan messziről vándoroltak Lajosmizsére: Berger (Szabadka), Braun (Nógrád), Ferenci (Szepes), Spitzer (Trencsén), Weisz (Torontál), Friedman (Abauj). Több családfő közelebbről érkezett: Bemfeld (Örkény), Blau (Csongrád), Fodor (Hódmezővásárhely), Halász (Ke96 DÁNYI Dezső 2000. 28.

97 Népszámlálás 1882. 203.

98 HANUSZ István 1895. 243.

99 Lásd, A magyar korona országainak gazdacímtára, 1897, Bp: Magy. Kir. Közp. Stat. Hivatal, 236-237.

169