Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
kették őket. Ezt követően felolvasták a kérdőpontokat, a tanúvallomást lejegyezték, majd a tanúnak újból felolvasták. A régiusság bizalmi funkció volt, és valószínű, hogy a legfeddhetetlenebb jellemű, nagy teherbírású papokat bízták meg vele. Szigorú követelménynek tűnik, hogy sohasem a pereskedők papja, hanem mindig máshonnan kiszálló idegen végezte a tanúk kihallgatását. Mivel a perrendtartás a világi törvénykezés szabályai szerint működött, fel- és alperes egyaránt igényelhetett ügyvédei. Összesen 5 ügyvéd nevét ismerjük. Csiszér Zsigmondot, Vass Dénest, Bartha Sámuelt, Wass Lajost és Bartha Lajost valószínűleg felváltva osztotta be az esperes a védelem biztosítása céljából. A vádat elsősorban a Bőd Péter által összeállított Házassági törvényrajz alapján fogalmazták meg, ennek paragrafusaira hivatkozva kérték az elválasztást.32A per lefolyására vonatkozó észrevételeiket az egyházi perrendtartás, illetve az erre vonatkozó Utasítás33 szerint tették meg. A legelismertebb ügyvéd Csiszér Zsigmond és Bartha Sámuel volt, ők bonyolították le a perek 80%-át. Az ügyvédi feladatkör a törvények jó ismeretét, világos és érthető érvelést, jó megfigyelőképességet követelt. A fent említett ügyvédek mégsem hivatkoztak sem Erdély törvénykönyveire, az Approbatae és Compilatae Constitutiókra, sem Werbőczy Tripartitumára. Valószínűleg azért, mert papi hivatásuk szerint a válás kimondását egyházi ügynek tekintették, és a kánonokat és zsinati végzéseket alkalmazták ügyvédi praxisukban. Ritka esetekben e jog- gyakorlat a világi törvénykezéssel ellentétes végzéseket, is hozott. Hídvégi Rácz József például 1893-ban Antos József nagyajtai világi ügyvédet bízta meg fellebbezése lebonyolításával, mivel véleménye szerint a házassági törvényszék által kinevezett ügyvéd, Bartha Sámuel védelméről lemondott, „a tanú vallomások teljesen nélkülem eszközöltettek, azok hamis mondásaim szemembe nem mondattak, ellenkérdéseket nem tehettem, s igy az lényegileg semmis.”34 A 17-18. századi perrendtartással ellentétben, a házassági törvényszék bírái feladatkörüknek szigorúan csak a válás kimondását vagy a szeparáció megítélését tartották. Vagyis házasságtörőkre, vadházasokra, hűtlenül elhagyókra, esküszegőkre nem szabtak e vétkekért külön büntetést. Persze figyelembe kell vennünk azt, hogy ez az időszak az egyházfegyelem meggyengülésének a periódusa. A 19. század végén a presbitérium már nem idézi maga elé az erkölcsi vétségekben leledző feleket, csupán az önkéntes jelentkezőket feddi meg vétkükért.35 A direktor feladatköre csak kevéssé olvasható ki a perekből. A házassági törvényszék ülésein ő próbálta a perben állók közt a békítést kieszközölni. Valószínű, hogy őt nevezték házasságvédőnek is. Mindenesetre, néhányszor néven is nevezték, és így látható, hogy nem volt azonos a törvényszék fejével, az esperessel. A vitás esetekben ő terjesztette fel a pereket a kolozsvári egyházkerületi főtörvényszékre. A jegyző a törvényszék ülésein vezette a válási folyamat jegyzőkönyveit, és amennyiben szükséges volt, kiállította az alperes számára a periratok másolatát. 32 BŐD Péter 1836. 33 Sipos Gábor kolozsvári egyháztörténész szerint az egyházi perrendtartás idézett passzusai valószínűleg a Benkő László - Bőd Péter által összeállított Megujjiloll egyházi törvénykeztető, vagyis a Judiciaria fori ecclesiasticipraxis bővített fordítására utalnak. Ezúton is köszönöm Sipos Gábor segítségét. 34 Hídvégi Bemád Mária válókeresete Rácz József ellen, 1893. 35 A 19. századi egyházfegyelem alakulásáról részletesebben lásd: ILLYÉS Endre 1941. 164-174. 368
