Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Communitas és társadalom - Szőcsné Gazda Enikő: A sepsi református egyházmegye válási jegyzőkönyvei
házasság magától értetődően semmis volt, az egyháznak csak az volt a feladata, hogy helyesbítse az anyakönyvben a bejegyzést.16 Mivel a hűtlen elhagyás miatt kikiáltott válások visszaéléseket tettek lehetővé, így a későbbi zsinatok sorozatosan hozták a döntéseket a divortiális causák szigorítása érdekében. Az 1664-es enyedi zsinat például szigorúan fellépett az elhagyó fél ellen, kérve a különböző egyházmegyéket, hogy szigorú büntetések árán próbálják rákényszeríteni a deserem pars-ot, hogy visszamenjen házastársához.17 Az 1696-os nagyenyedi zsinat a parciális zsinat kezében csak a nyilvánvaló házasságtörésen ért felek elválasztását hagyta, a hűtlenségi vádak fölött csak a generális zsinat bíráskodhatott.18 Az 1729-es etédi zsinat a parciális zsinatokon meghozott döntést a generális zsinat elé idéztette, majd azt átadta láttomozás végett a Főkonzisztoriumnak.19 Amennyiben a zsinati végzéseket alaposabban elemezzük, kitűnik, hogy a bíráskodás feje mindenkor az esperes volt, ő ítélkezett a tanácsbírák beleegyezésével.201770-től kezdve a közvádló szerepkörét egy külön egyházi tisztviselő, az ún. tractuális director vette át.21 Nem sokáig élhetett azonban szerepkörével, hiszen a kalapos király, II. József az egyházakat megfosztotta az egyházi házassági bíráskodástól. 1786-os rendeletében kifejtette, hogy „a matrimoniális dolgokba költ felséges k[irályi] patens szerint elvégeztettvén az, hogy az a féle matrimonialis dolgok egésszen a külső törvénynek adassanak által.”22 II. József többi rendeletéhez hasonlóan, a válásokra vonatkozó rendeletet is visszavonták 1791-ben, így ezek idővel visszakerültek az egyház hatáskörébe. Az ítélethozatal procedúrája valamelyest egyszerűsödött: a zsinat elé ezt követően csak azokat az ügyeket terjesztették fel, amelyeket nem fogadtak el a házastársak. Az egyházi ítélőszékek működésében az 1868-as új erdélyi egyházmegyei szervezet felállítása hozott jelentősebb változásokat. Ekkor alakították ki az egyházmegyei házassági törvényszékeket, amelyeknek tagjai a környék lelkészeiből, valamint a fő- és algondnokból álltak. A törvényszék elnöke az esperes volt. Az egyházi törvény azt is kimondta, hogy vegyesházasságok esetében az alperes törvényszéke az illetékes a válás kimondásában.23 E törvényszékek az 1894. évi XXXI. törvénycikk hatálybaléptéig bonyolították a válási ügyeket, ettől kezdve újból és véglegesen a világi bíráskodás kezébe került a válások ügye. A 19. század végéig tehát a református lakosság körében a válások kimondása, néhány esztendei szünetet leszámítva, az egyházi törvénykezés feladatkörébe tartozott. De a házasság nem csupán vallási, hanem társadalmi-gazdasági szerződés is volt. így a társadalmi és gazdasági oldalát az aktuális világi bíráskodás bonyolította. A házasfelek közti, tettlegessé fajuló konfliktusok rendezése, amennyiben a felek katonarendűek voltak, a militáris karhatalom hatáskörébe tartozott. A világi bírásko16 JUHÁSZ István 1947. 114. 17 BŐD Péter 1999. 57-58. 18 JUHÁSZ István 1947. 116. 19 BŐD Péter 1999. 82. 20 JUHÁSZ István 1947. 74. 21 JUHÁSZ István 1947. 72. 22 Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár, F. 13., Étfalvi ref. egyház iratai, 23. 23 JUHÁSZ István 1947. 118-120. 360
