Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Kétvízközi homokszemek - Solymos Ede: Morzsák egy észak-bácskai néprajzkutató tarisznyájából
tudná, mert az tudott írni, olvasni. (Alföldi Jánosné, 45 éves, Dávod, 1966. Adattár: 66-69.) A tótok az Alföldre jöttek aratni, de jöttek drótosok és csipkeárusok is. A csipkések nagy erős emberek voltak, nagy ládát cipeltek a hátukon sok fiókkal, tele csipkével. Cserélték még női hajért is, de hogy mire kellett nekik, nem tudom. A bunyevácok, mivel rá voltak szorulva a németekre, tudtak németül, de a németek bunyevácul nem. A svábok is, bunyevácok is, aki tudott a nyelvükön, a tenyerükön hordták. Különben bizalmatlanok. Mikor idekerültem (1922), tiszta analfabéta volt a község. 130 évig uralkodott itt egy tanítócsalád, de azok csak mulattak, a gyerekek nem jártak iskolába, nem tanultak semmit. Egyetlen tanult ember sem volt a faluból. Nagy munkát kellett végezni, szívesen jöttek az öregek is tanulni. (Sál Ferenc 70 éves, tanító, Gara, 1969. Adattár: 89-69.) A templomunk el van kerítve, mert verekedtek a bunyevácok meg a németek. De már nincs bent a kerítés. Jobb oldalon a bunyevácok, baloldalon a németek, a lányok, aztán jöttek a padok, ott ültek és álltak. A férfiak fölmentek a kórusra, és a szentélyben is van olyan, ahol fel lehet menni két oldalt. A padokban ültek a templomi esküdtek, meg a községi esküdtek. A bíró, nagyon jól emlékszem, hogy a bírónak volt egy fényes végű botja, nem tudom, mi lett vele. A kisbírónak az volt a dolga, még Vince előtt, neki már nem, hogy a bunyevác gyerekek is a jobb oldalon álltak, baloldalon a németek, a bunyevác kisbíró a bunyevác gyerekek közt, a német a németek közt állt, nekik is volt botjuk, de egyszerű, ha a gyerekek csintalankodtak, odakoppantott a fejükre. A mise német nagymise vasárnap, egész héten és következő vasárnap kismise német nyelven, aztán egy hétig bunyevácul. Most csak minden hónap első vasárnap van német mise, most egy hét a magyar, egy hét a bunyevác. Régen a magyaroknak nem volt. Csak mikor a levente jött, akkor már a magyaroknak volt 9 órai mise, és mentek a leventék. (Kőhegyi Vincéné 64 éves, német, Katymár, 1969. Adattár: 92-69.) Mátételke bunyevác község volt, de most már csak az öregek tudnak rácul, a fiatalság csak magyarul beszél. (Kollár Imre 64 éves, Mátételke, 1969. Adattár: 118- 69.) Régebben volt mellény, a németek olyan négyszegletes mellény, a rácoknak és a magyaroknak olyan spicces, azoknak olyan nagy gombok voltak, a németeknek kicsi, pityke, olyan hegyes, fényes. A fiatalságnak volt pityke, az öregeknek gomb. A mellény cifrából volt, színes nyomott mintás bársony. Különféle színben. Piros bélés a hajósiaknak volt. (Hodován Sándomé, 73 éves, német, Vaskút, 1969. Adattár: 70-69.) Gyerekkoromban ez a bunyevác fertály, akik abban az időben módosabbak voltak, mint az általános földműves lakosság, mert ezeknek volt mindegyiknek pár hold földje, kocsisok voltak, rengeteg fuvaros volt, volt tán száz is, meg fiákeres, hajóvontató, mindegyiknek volt háza. Anyagiakban jó volt, de ha vasárnap bejöttek 468
