Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Kothencz Kelemen: Történeti-néprajzi adatok a kiskőrösi szálláskertek 18–19. századi használatáról
iíjabb Kelemen György kiskőrösi lakos szálláskertjének istállóját a következőképpen becsülték meg: „1. Istálló Fala, melly vályogból készült, és 20. öllből álló úgy mint: vályog csiná- lással, bé hordással, malternak való anyag hordással, és kőmíves munkával együtt ölle 5 ft. Számlálván 100 f. 2. Belől kereszt fali két öli mindenekből véve 16 f. 3. 19. Pár Szarufa, párját 30. xr. Vévén 9 f. 30. 4. 11. Száll Lécz Fenyőből végtől végig 30. xr. 5 f. 30. 5. Szelement 3 f. 6. Két Töldfa ágas 1 f. 30. 7. Kereszt Gerenda és abban vésett olló 2 f. 30. 8. Két ajtó, vas pántokkal, pléhekkel minden készülettel együtt 16 f. 9. Kis kamarán lévő ajtó fél fák, ajtón kívül 2 f. 10. 4 Fijók Gerenda 1 f. 11. Istálló külső és belső eleje 2 f. 12. 100. kéve nád, Gúzsokkal, és 2 szekér Gaz, munkával együtt 20 f. 13. Kert Garadja körös körül 35 öli árkolással s' munkával együtt öllit 20 xr. llf 40. Summa 184 f. 10."55 A sorokat olvasva szinte a szemünk előtt látjuk a 16 méter hosszú, 4 méter széles, náddal fedett, nyeregtetős épületet. Tudjuk, hogy kétosztatú volt, a hosszú istálló végén egy kisebb kamrát rekesztettek le. Az ajtók vasalása és pléhezése elengedhetetlen volt ezeknél a külső szállásbeli építményeknél. Állattartás A félszilaj nagyjószágokat ősztől tavaszig a szálláskerteken tartották. Érthető okokból ebben az időszakban a gazdák is leginkább kint éjszakáztak állataikkal az istállókban. Ilyen körülmények között az állatok eltulajdonítására kevés lehetőség adódott. Mindennek következtében a kiskőrösi protokollumokban sincs nyoma a nagyállatok szálláskertből történő ellopásának. Gyakran előfordult azonban, hogy a kerítetlen szálláskertekből a szomszéd, jobb füvű területekre pásztáztak át a növendék jószágok. 1827-ben Havko János takács menye, Kolár György egy rúgott borjút ért a kertjében és annak a farkát elvágta. A paraszti önbíráskodás plasztikus ténye és annak közösségi megítélése tükröződik a tanácsülési bejegyzésben: „... ki világosodván, hogy azon Borjú gyakrabban a’ szomszédbeli károkat csinált: de meg is, hogy Eő a’ maga kárát, a’ Bíróságnak bé nem jelentette, hanem maga magának lett bírája, és a ’ Borjút meg csufitotta 1 f. 15. X. megadásra kinszeríttetett.”56 A juhokat az őszi behajtástól tavaszig a szálláskerten lévő istállóban, akolban, vagy az abból elrekesztett birka-színben teleltették. Ezt erősíti a tanácsülési jegyzőkönyv 1799. március 8-i bejegyzése, amely szerint Pracza Imre és Suba György 55 BL V. 349/a. 1. Tjgy. 2. 215. (1821) 56 BL V. 349/a. 1. Tjgy. 3. 80. (1827) 98
