Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Tanyák és szállások – Falvak és városok - Szűcs Judit: Csongrád, Alt Csongrád, Belső-, Külsőváros, Szentes
napon zajlott. Nézzük meg ennek témánk szempontjából érdekes részeit. A külsővárosi templom közelében lakó Meister János családjával keresett menedéket a többi itt élőhöz hasonlóan. (Fia Sándor, később szerzetes tanárként veszi fel a Váry Gellért nevet.) „...elindultunk, hogy a Tisza túlsó felén levő rétnek beláthatatlan terjedelmű nádasaiba rejtőzzünk ... siettünk a belső város felé, hogy annak a végénél egy dereglyén a Körös torkolatához átkelhessünk. ...a rétbe érve egy fűzfa alatt telepedtünk le..."'2 A katonák közeledésekor a toronyőr a torony ablakából átintegetett, hogy menjenek tovább. (Ezt legfeljebb jó szeműek is akkor látták, ha zászlóval „integetett”. A szerző megjegyzése.) „Föl is szedelőztünk és indultunk tovább, még Tésre nem értünk. Itt valami Dékány nevű parasztgazdánál húzódtunk meg.”* 13 A „szala- dás” alkalmával Váry 6 éves volt. A megélt rendkívüli eseményre sokszor visszaemlékezhettek családi és ismeretségi körükben, egyúttal pontosíthatták a történteket. Váry helytörténeti munkáiban mindig az adatok, az események rövid, tényszerű leírására törekedett. Az ő „elmondásában” a Külső- és Belsőváros népe gondolkodás, vita nélkül menekült a közeledő ellenségtől a Tisza túlsó felére, a nádasba. A fentebb idézett menekülési útvonal a Tisza bal partján délre, Tésre menetelt jelentett. De a folyó kanyarulatában, a Körös-torkolat környékén, a torkolattól balra (a Körös folyásirányától jobbra) északkelet felé is lehetett menni. Kérdés, hogy érdemes volt-e, és mentek-e ebbe az irányba. Igen, és erre is van adatunk. Sághy Mihály a forradalom és szabadságharc helyi eseményeiről 1910-ben jelentetett meg egy kis könyvecskét. Ebben írja: ,/l lakosság ... menekült, ki merre tudott. Búvóhelynek legjobb volt a mostani „nagyrét”, ahol akkor kisebb-nagyobb vizek terültek el, benőve sás- és náderdőkkel.” A vízimolnárok „voltak a révészek, kik ladikjaikon egyre hordták a népet a Tisza túlsó oldalára. Voltak, kik a tanyákra húzódtak ki vagy a kisebb nagyobb erdőségekbe menekültek ...”14 A szabályozás előtti Nagyrétbe menekülés tényét elfogadhatjuk, azzal a feltétellel, hogy az ekkor itt található, tanyának nevezett épület állattartó szállás lehetett. Tehát vészhelyzetben a kanyarodó Tiszán át nemcsak délkeletre, hanem északra, északnyugatra is menekültek a rétbe, nádasba, erdőbe és az ott található épületekbe, tanyákba, szállásokra. A korabeli tájat két térkép mutatja be. Vertics Józsefnek, a Körös szabályozásához a torkolatról 1910- ben készített15 és Jeney József „Csongrádmegye tiszamenti tájékainak térképe, tekintettel a hajóvontatási utak tisztítására (1852)” című térképe a régi és az új torkolatot is jelzi. Ezek alapján, el tudjuk képzelni, honnan hová mentek át a menekülők. Meister János patikárus — fia későbbi, időskori leírásából kiolvashatóan — kisfiával, feleségével és laboránsával ment át a Tisza másik partjára a nádasba, majd egy tési tanyába. A kutyát az üres házban hagyták. A családfő — feleségét és gyermekét laboránsával védett helyen, a rétben egy fűzfa alatt tudva — „ugyanazon a dereglyén visszament, hogy bármi történjék is, de házunk üresen ne maradjon.". Két nap múlva a feleség átküldte a „laboránst” friss hírekért. A fiú még aznap visszatért, 12 13 14 13 VARY Gellért 1974. 43. VÁRY Gellért 1974. 45. SÁGHY Mihály 1910. 83. DÓKA Klára 1997. 57. és II. tábla. Ezúton köszönöm Dóka Klárának, hogy postafordultával megküldte, átadta a térkép diafilmjét. 88
