Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Juhász Antal: Bárth János köszöntése
JUHÁSZ Antal Bárth János köszöntése A Duna-Tisza közi futóhomokon települt tanyavidék küldte a néprajztudomány szérűjére. A Bács-Bodrog vármegyei Jánoshalma határában, a Felsőterézhalmának, majd Kéleshalomnak nevezett IHáncsban született 1944. december 15-én. Elődeinek származása a 18. század elejétől a 20. század első harmadáig újra benépesedett táj lakosságának etnikai színképét tükrözi: apai ősei a sváb Császártöltésről, anyai felmenői az időről időre telepes sarjakat kibocsájtó szegedi földről és észak-bácskai településekről kerültek az 1906-ban parcellázott lllancs pusztára. A Kéles majori tanyai iskolából útja a kalocsai I. István Gimnáziumba, majd onnan a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre vezetett. 1964-től 1968-ig a jóhírü Eötvös Collegium tagja volt. 1968 nyarán szerzett etnográfus és történelem tanári oklevelet. Az első egyetemi tanév befejezése után, 1964 nyarán fölkereste a kiskunhalasi múzeumot, és az akkori igazgatónak fölajánlotta, szívesen dolgozna a szünidő egy részében a múzeumban, ha hasznát tudnák venni. Janó Ákos, aki az idő tájt a halasi Sóstó mellett szabadtéri néprajzi múzeum létesítését tervezte, azzal bízta meg a tanyai gyökérzetű néprajzos „palántát”, hogy járja be a halasi határt és derítsen föl népi építészeti szempontból figyelemre érdemes tanyákat. Az ambiciózus egyetemi hallgató, a múzeumi gyakorlaton kötelező tárgyleltározás után, nyakába vette a határt, s ugyan nem az „apostolok lován”, hanem — mint azokban az években több más néprajzkutató — kerékpáron járta a homokos dűlőutakat. Ezt tette a következő esztendő nyarán is. Gyűltek, szaporodtak gyüjtőfüzetében a följegyzések, vázlatrajzok. 1964-65 nyarán Bárth János 88 halasi tanyán készített rövidebb-hosszabb népi építészeti, család- és háztörténeti leírást. A negyven évvel ezelőtti tanyákról ezek ma már elérhetetlen, ezért forrásértékű dokumentumok. Anyaggyűjtését a Thorma János Múzeum adattára őrzi, és adalékai beépülnek a város történeti monográfiájának 3. kötetébe. De volt ezeknek a tanyai gyűjtőutaknak személyes hozadéka is! Maga vallotta néhány évvel ezelőtt: „Diákköri halasi tanyajárásaim tapasztalatai valószínűleg befolyásolták későbbi témaválasztásaimat. Észrevétlenül terelgettek a településkutatás és a népi építészeti kutatás felé.” Mindannyiunk életében voltak a pályakezdést, adott esetben a kutatás irányát meghatározó pillanatok, események. Az egyetemi hallgató Bárth János életében ilyen volt az önként vállalt halasi múzeumi munka. Az anyaggyűjtés célja a néprajz- kutató Janó Ákos kiváló érzékét, emberismeretét is dicséri. Úgy emlékszem, első ízben 1968 nyarán, Szegeden találkoztunk, amikor a több résztvevő számára emlékezetes I. Országos Néprajzi Filmszemlét rendeztük, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szakosztályának szervezésében. A filmszemlét Lakatos Vince emberközeli, megismételhetetlen néprajzi filmalkotásai, Boglár Lajos, Moldován Domokos és a szegedi Németh András dokumentumfilmjei tették emlékezetessé, meg az a körülmény, hogy a zsűri elnöke Jancsó Miklós volt. 7
