Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Hála József: Hogyan gyűjtöttek elődeink? Anekdoták és történetek a magyar néprajztudomány klasszikusairól II.

sem bírhatta őket arra, hogy előttük énekeljenek. Vihogva siettek tovább, s csak jó messziről, mintegy incselkedve, hangzott ismét felénk csengő danájok. [...]"29

A különféle tárgyakat, ha bizalommal voltak a gyűjtő iránt, a falusiak szívesen odaadták, ahogy ezt Gönczi Ferenc tapasztalta Göcsejben:

,,[...] Az egyes néprajzi érdekessége tárgyakat — kivéve a faragott botokat - szívesen átengedik ingyen is, sőt némelyek pénzt egyáltalán nem is fogadnak el. Még a mennyköveket (kőkorszakbeli eszközöket) is odaadják, ha bizalmukat megnyerjük; pedig ilyeneket, mint talizmánokat őriznek s gyógyításhoz használják. [...] ’’30 31

Előfordult, hogy különleges „régiséggel” akarták megörvendeztetni a kutatót, mint Vikár Bélát a fent említett énlakai gyüjtőútján:

,,[...] Még egy mulatságos dologban volt itt részünk. Mivel az EMKE múzeuma akkortájt nyílt meg Kolozsvárott, Mátyás király szülőházában, tehát néprajzi tárgyak gyűjtését is célba vettük s az egész falut fölabajgattuk ily régiségek iránt. A még található és nekünkvaló ilyen tárgyakat derék székelyeink az iskolaépületbe hozták. Olcsó pénzen, csekély piculákért becses anyagra tett szert a múzeum. Eközben egy székely góbé azt kérdezte a néprajzi gyűjtést intéző Radnóti Dezsőtől:

— Hát igazán mindenféle régiségeket megvesznek az urak?

— Meg bizony, ha csakugyan hasznát vehetjük.- Hozok én olyat menten, az bízvást jó lesz maguknak.

Hazafut és pár perc múlva hozzá ám a feleségét:- Itt van régiség. De elvigyék ám!

Képzelhető a nagyszámban egybegyűlt góbék vidámsága és a felhajtott eleven néprajzi, sőt fehérnéprajzi objektum felháborodott zsörtölődése palam publico. A góbé odahaza alighanem meglakolt merész tréfájáért, mert a menyecske, aki még éppenséggel nem volt régi, már ott a közönség fülehallatára ugyancsak megleckéztette ötletes urát. Nekünk pedig az eset jó ízelítőt nyújtott a székely humorból. [...]”

...és fényképezni is

Elődeinknek, a nép előítéletei és félelmei miatt fényképezni sem volt köny- nyebb, mint adatokat gyűjteni. Egy-egy felvétel elkészítéséhez gyakran rábeszélésre, ajándékokra volt szükség, de így sem sikerült mindig elérniük.

Orbán Balázs 1862 és 1868 között, gyalog, lóháton, illetve szekérrel járta a Székelyföldet. A majd’ egy évtizeden át tartó kutatásainak eredménye lett a páratlan értékeket tartalmazó A Székelyföld leírásának hat kötete.32 Gyűjtőútjain magával cipelte nagy méretű fényképezőgépét és annak tartozékait (sátor, állvány, vegysze29 HERRMANN Antal 1888. 2.

30 GÖNCZI Ferenc 1901. 74.

31 VIKÁR Béla 1933a.

32 ORBÁN Balázs 1868-1873.

551