Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez

ban modem gyűjtéseket archiváltak. A korábbi évtizedekben a CSEMADOK keretében folyt a gyűjtés, ennek anyagát (népdalok, népviseletek) rendszerezték, és részben publikálták is. Néhány gyűjtőnek szinte privát archívuma van, és ebből szoktak közölni (például Ág Tibor, Takács András, Gágyor József, B. Kovács István és mások). A korábbi, akár a két világháború közti gyűjtésekkel kapcsolatban még mindig érik örvendetes meglepetések is a kutatókat: előkerülnek szövegek, akár kis monográfiák is. Minthogy igen intenzív munka folyik (Liszka József irányításával), előbb- utóbb biztosan lesz központi archívuma is a szlovákiai magyar néprajzi-folklorisztikai kutatásnak.27 Meg kell azt is említenünk, hogy a debreceni egyetem Néprajzi Intézete évtizedek óta végez kutatómunkát Szlovákiában is. Ennek legismertebb része a már eddig is sok kötetben közzétett Gömör-kutatás. Ehhez azonban van még publikálatlan archív anyag is Debrecenben.28

Biztosan van minket érdeklő anyag a szlovák néprajz és folklór vezető intézményeinek archívumaiban Turócszentmárton (a Slovenská Maticá), Pozsony (akadémiai kutatóintézet, egyetem), Nyitra (egyetem), Kassa (múzeum). Több ízben is folyt (a második világháború után) szlovák-magyar interetnikus kutatás, mindkét országban. Ezek anyagát azonban máig sem publikálták teljes egészben.

Jugoszláviában a második világháború után voltaképpen csak az újvidéki egyetem magyar tanszékén (egy ideig emellett volt egy Hungarológiai Intézet is) indult meg a rendszeres magyar nyelvjárási és folklorisztikai kutatómunka, főként Penavin Olga irányításával. Noha ebből több kötetnyi anyag jelent meg, azért itt is van publikálandó, további adat.

Van archívuma több múzeumnak is, ezen kívül a Kiss Lajos Jugoszláviai Magyar Néprajzi Társaságnak (Szabadka). A most elkészült Jugoszláviai Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtéseit is korszerű módon (számítógéppel) rendezték. Itt is van több jó gyűjtő birtokában valóságos privát archívum.29

Horvátországot illetően még mindig Lábadi Károly drávaszögi gyűjteménye a legnagyobb, ezt sikerült a polgárháború idején is megmenteni. O, felesége (Kedves Klára) és Katona Imre sok kötetben tették közzé gyűjtéseik anyagát — ma látjuk igazán, mennyire pótolhatatlanná vált mindez.30

A méltán nagyhírű zágrábi folklór intézet archívumában nem volt figyelembe veendő magyar anyag, ám annál több olyan gyűjtés van itt, amely kitűnő párhuzamot ad a magyar folklór délnyugati határainak értelmezéséhez. Horvátország művelődési intézményeiben azonban bárhol felbukkanhatnak számunkra is fontos forrásművek vagy emlékek.

27 Erről a Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia 1991 óta megjelenő kötetei tájékoztatnak a legegyszerűbben.

28 Most jelenik meg e gyűjtések alapján készült monográfia három kötetben. Ujváry Zoltán: A gömöri magyarság néprajza 1. Debrecen, 2001.

29 Korábban az újvidéki egyetem magyar tanszéke, illetve, amíg volt, az itteni Hungarológiai Intézet kiadványai érdemeltek figyelmet. Majd a „Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság” adott ki kismonográfia-sorozatot.

30 Ezek áttekintő bibliográfiája eddig még nem készült el. Az egyik áttekintő munka: Lábadi Károly: Drávaszög ábécé. Néprajzi és folklór tájlexikon. Eszék - Budapest, 1996.

540