Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez

kutatást végzett a falvak kommunikációs rendszerének átalakulását illetően is.19 Remélem, az ekkor még publikálatlan adatok is megmaradtak valahol.

Nem sok országban kereshetünk folklór adatokat az országos tömegkommunikációs intézményeknél. A centralizált és izolált nyelvű Magyarországon igen. Nálunk a Magyar Rádió működése első pillanatától mindmáig sugárzott minket igazán érdeklő műsorokat. Ezek zöme azonban sosem került rögzítésre, nem is maradt fenn. Még ma sem rögzítik mindazt, ami elhangzik, azt pedig, hogy mi minden kerül előzetesen a riporterek jegyzetei közé, akik akár egy falusi riportot, akár egy népdalcsokrot állítanak össze, szinte nem is tudhatjuk. A most is divatos visszatekintő rádiós műsorok jelzik, sok olyan felvétel szerencsés módon mégis (noha inkább töredékben) megmaradt, amiről ezt nem is hihetnénk. Az 1950-es évektől kezdve rendkívül aggályos volt a műsorszerkesztés, és emiatt is e korból mégsem a hangfelvételek, inkább a jelentések maradtak ránk. A Magyar Rádiónak azonban főként az utóbbi évtizedekben óriási, jól rendezett hangarchívuma szerveződött meg: természetesen a műsorkészítés és nem a folklór kutatás szempontjából. Minthogy számos folklorisztikai rádióelőadás-sorozat is volt: „Kis magyar néprajz” — „Elő népdal” — „Repülj páva” stb. címekkel, ezek sorozatának hanganyaga egyedülálló érték. Igen sok ma is a hagyományőrző, sőt portré-műsor, amelyben a legkiválóbb magyar folklór-adatközlők is megszólalnak. Mindezekről egyszer folkloristának is érdemes volna jegyzéket készíteni.

Külön fontossága volt a Magyar Rádiónak a néprajzi hanglemezek elkészítésében. E munka irányítója, éppen a rádió részéről Ortutay Gyula volt. Többször is foglalkoztak e vállalkozás méltatásával, ám éppen azt tudjuk a legkevésbé, hogy végül is a felvett és megpréselt hanglemezek közül mely lemezek mikor hangoztak is el a Magyar Rádió műsorában. 1945 után már másutt folytatódott ez a munka. Az a cél sem valósult meg, hogy az iskolák megszerezhessék sőt használhassák is e hanglemezeket.

Biztos van érdekes folklór anyag a magyar rádió helyi stúdióinak, újabban nemzetiségi műsor-stúdióinak, vagy éppen vallási műsorkészítőinek tulajdonában is. Ennek áttekintése azonban mindmáig csak sürgető feladat. Nem is sokat tudunk róluk.

Kevéssé köztudott, hogy külföldi rádióknál is lehet(ne) magyar folklór anyagot találni. Mégpedig nem csupán Bukarestben és Erdélyben, Pozsonyban és Szlovákiában, Újvidéken és a volt Jugoszláviában, hanem másutt is. Itt természetesen főként a helyi folklór bemutatására került sor a műsorokban. (Amerikában nem.). Nem tudunk azonban arról, hogy erről az anyagról katalógus(ok) készült(ek) volna. Még a távoli Egyesült Államokban is voltak „etnikus” magyar rádióműsorok, gyakran népdalokkal, magyar nótákkal. Úgy gondoljuk, itt inkább már meglevő hangfelvételeket (elsősorban még hanglemezeket majd kazettákat) mutattak be.

Noha több ízben is tettek javaslatot egy sokoldalú „magyar nemzeti hangarchívum” létesítésére (és a tervek szerint a folklór ebben méltó helyére jutott volna) - ám ebből egyelőre semmi sem valósult meg.

19 A legjelentősebb ilyen munka: Hoppál Mihály: Egy falu kommunikációs rendszere. Budapest, 1970. (MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont Szakkönyvtár.)

535