Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)

Egy tudomány forrásvidékén - Voigt Vilmos: Újabb adatok a magyar folklór forrásismeretéhez

sek másolatban, újabban eredetiben jószerivel mind a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetbe kerültek, és ezekről is képet kellene hogy adjanak az erről az intézményről készített beszámolók, áttekintések.) Hasonló a helyzet a néptánc-gyűjteményeivel is. Sőt, ezek fontosságát olykor még a népzenéhez képest is jobban felismerték és anyagilag is támogatták.

Szintén több mint évszázados a vizuális néprajzi gyűjtés Magyarországon. Ma két fő gyűjteményben van ilyen anyag. A Néprajzi Múzeum Fényképtára több mint százéves, ennek gyűjteménye tematikusán is pótolhatatlan érték, sőt az egyetemes magyar fotótörténetnek is kiemelkedően gazdag szakarchívuma. Szerencsére a legutóbbi időben nemcsak elrendezték, hanem a régi anyagból több jó publikáció, sőt egész antológia jelent meg.6 A Filmtár hasonló módon egyedülállóan fontos gyűjtemény, a magyar nemzeti kultúrát illetően és nemzetközi viszonylatban is. Természetesen minden „mozgóképes” technikát archiválnak, a régi kisfílmektől, némafilmektől, egészen a mai videókig, interaktív kép- és hangrögzítésig. Készült jegyzék is a törzsanyagról,7 valamint több tudománytörténeti áttekintés is a magyar néprajzi filmezésről. A gyűjteményben van nem-magyar tárgyú filmanyag is. Ezek zömét magyar etnológusok készítették. Talán a rokon népekre vonatkozó filmek a legérdekesebbek ezek közül. A filmtár arra is törekszik, hogy megszerezze azt a dokumentum-értékű filmanyagot is, amely játékfilmekben mutatta be a magyar falu életét. Ezek között olyan klasszikus értékű müvek vannak, mint a Móricz Zsigmond szövegére készült német Hortobágy-film (rendezte Georg Höllering magyar parasztszereplőkkel) vagy Szőcs István filmjei (ide számítva például az Ének a búzamezőkről c. remekét).

Külföldön is vannak magyar néprajzi filmek (pl. a göttingeni nemzetközi filmintézetben). Ezek hazai kópiáinak elkészítése azonban máig sem fejeződött be. Tudomásunk szerint csupán a már megdicsért akadémiai Zenetudományi Intézet érte el, hogy megszerezte a környező országok folklór-archívumaitól a minket is érdeklő filmek kópiáit. Ezek persze gyakorlatilag kivétel nélkül néptánc-filmek, azonban természetesen fontos adatokat tartalmazhatnak a népszokások, népviseletek, sőt egyáltalán a népélet stb. kutatói számára is. (Mind a „néprajzi” fényképeken, mind a „néprajzi” filmeken például egyértelműen látszik a parasztok nyomora is: mezítláb, nyűtt ruhában jelennek meg, nemcsak a gyerekek, akiknek például házilagos „hajnyírásának” képeiről akár néprajzi szakdolgozat is készülhetne.)

A Néprajzi Múzeum szinte mindegyik gyűjteményében vannak folklór szempontból is fontos tárgyak, adatok. Például a Táplálkozás gyűjteményben ünnepi kalácsok. A gazdag textil- és kerámia-gyűjteményekben a szokásvilág kellékei, és olykor egészen hosszú feliratokkal ellátott tárgyak is vannak.

A népi vallásosság gyűjteménye viszonylag új, néhány évtizedes. Itt a vallási népélet tárgyai (szobrok, szentképek stb.) találhatók. Azonban ez a gyűjtemény érthető okokból, nem teljes. Idesorolták például a templombelsőket, a festett deszka6 Régi világ falun. A századfordulót követő évtizedek fotográfiái. A fotókat válogatta, a bevezetőt és a képszövegeket írta Fogarasi Klára. Budapest, 1996.

7 Korábbi előzmények után elkészült: Néprajzi fdmkatalógus. Szerkesztette: Csorba Judit - Farkas Károly - Galambos Zoltán - Kovács Emese - Tari János. Budapest, 1995. Tari János most megjelenő áttekintése a magyar néprajzi filmezésről nem teljes jegyzéket, hanem az értékeléshez szempontokat ad.

528