Bárth Dániel - Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)
Székelyföldi képeslapok - Bónis Johanna: Marosvásárhely kézműves társadalma a XV–XVI. sz.-ban
helyi polgárait, több információval szolgálnak a város társadalmáról, mindennapi életéről. Tanulmányunk szempontjából különösen jelentős az a tény, hogy a kézművesek összeírásakor egyénenként megnevezik az illetők foglalkozását. Az 1833. évi Szentgyörgy utcai fertály összeírása az évszázadok óta céhes hagyományokkal rendelkező kézműves mesterségeken kívül olyan foglalkozásokat is felsorakoztat, amelyekről városi viszonylatban eddig nem volt adatunk (vagy azért, mert a mesterek kis létszáma miatt nem céhesedett az ágazat, s így a céhösszeírásokban nem szerepelt, vagy mert a mesterség a városban újkeletű volt). Ebből az összeírásból ismert a városban az első üvegesmester, az első kéményseprő, az első esztergályos. Innen tudjuk meg, hogy az élelmiszer- és vegyiparban dolgozó kézművesek száma nagyobb a feltételezettnél, a szakma sokkal változatosabb, mint ahogy az a többi fertály adatainak elemzéséből kitűnik: 8 kenyérsütő (pék), 3 perecsütő és 1 kalácssütő működött a negyedben, volt virslicsináló (1), de serföző (1) és pálinkafőző (2) is. A textil és ruházatiipar mesterségei is változatosabban képviseltek. Dolgozik a negyedben posztókészítő (1), főkötőcsináló (3), és képviselve vannak a kimondottan női foglalkozások, mint a varróasszonyok (2) és mosó asszonyok (2). A dohánnyal és italméréssel foglalkozó kereskedőkön kívül működött még 5 „pálinka áruló”. A fertályban élt 1 gyertyaöntő, 1 cserépcsináló, 2 rostás, 1 flaszterező, 2 órás , 1 művész és 1 „postáló”. Szép számmal voltak teleknélküli zsellérek, alkalmi munkából, napszámból élők is: 17 napszámos, 2 nyomorult, 1 elszegényedett, 1 sertéspásztor, 22 muzsikus élt a Szentgyörgy utcai negyedben, de sok a tehetős polgár, kézműves, kereskedő is. íme néhány név az utóbbiak közül, akik saját telekkel, házzal (nem egy esetben két házzal) rendelkeztek: id. Lénáit János és ifj. Lénárd János csizmadiamesterek, valamint id. és ifj. Petri Mihály timár-vargák, Beke Zsigmond szabómester, Erdélyi József asztalosmester, Kassai Imre csizmadiamester, Bányai József csizmadiamester, Szathmári Sámuel mészáros, Schafner Ignátz kőművespallér stb. A Szentgyörgy utcai fertályban lakott Moravoth János „piktor” és itt, a 131. számú házban lakott a marosvásárhelyi ezermester, Bodor Péter. Mindkettő bejegyzett foglalkozása: „művész”. Marosvásárhely dinamikus fejlődése, mely a XIX. század első harmadát minden téren jellemezte, meghatározó marad a század következő évtizedeiben is. Az 1800-as évek közepére Erdély „nagyvárosainak” sora bővül a gyarapodó székely fővárossal, Marosvásárhellyel. Ez a felállás érvényes marad a következő évtizedekben is. A szakirodalom által kidolgozott „komplex urbanisztikai mutatószám” alapján 1912-ben a legvárosiasodottabbnak tekinthető erdélyi városok között Marosvásárhely a negyedik helyen áll, még a magyarországi hierarchiában is az előkelő huszadik helyet foglalja el.34 34 KAJTAR István 1992. 102-109.
